A talaj különbözik a kőzettől: milyen tulajdonságok és hogyan alakulnak ki

El sem tudjuk képzelni bolygónkat hatalmas számú egyedi és fenséges hegy nélkül. Hogyan keletkeztek, van-e kapcsolat a talaj és a kőzettömegek között? A litoszféra ezen fontos elemeinek kialakulását és a köztük lévő különbséget a geológia tudománya magyarázza. Milyen tulajdonságai vannak a kőzetnek és a talajnak? E jelenségek ismerete segít a környező bioszféra megértésében.

Definíció

A talaj a talaj felszíni rétege, amely a lábunk alatt van, szerves és szervetlen anyagok összetett összetétele, ahol élő szervezetek számos generációja él.Évmilliók alatt alakult ki hegyi tömegekből. A föld geológiája megváltozott az erózió, a csapadék, az ásványok hatására. Növényi maradványok, mikroorganizmusok, lehullott levelek tették a dolgukat.

A bolygó összes élő szervezetének csaknem egyharmada a talajban található. Alapja homok agyaggal és iszappal.

Mi a különbség a kőzet és a talaj között

Lényeges különbségek vannak a talaj és a kőzettömeg között.

A talaj a sziklával ellentétben a következőket tartalmazza:

1. Termékenység. Ez a legalapvetőbb különbség a talaj és a kőzetrétegek között. Jelenlétét elősegítik a növények gyökerei élő mikroorganizmusokkal. Ez nagyban függ a kémiai elemek készletétől. Semmi sem nő a kövön és az ásványokon.
2. Humuszos réteg. A növényi gyökerek, a különféle mikroorganizmusok javítják a talaj szerkezetét, több humuszréteget képezve. A hegyek kőrétegének összetétele változatlan marad.
3. Sűrűség. Köbcm-enként 1 g talaj tekinthető optimálisnak A talaj laza szerkezetű, így a növény gyökerei mélyen behatolnak. A kőzetek sűrűségét ásványi összetételük, a pórusokat kitöltő anyagok (például gáz, olaj) és előfordulásuk függvényében határozzák meg.

A talajképző kőzeteket szülőkőzeteknek nevezzük, belőlük képződik a talaj. Eredetükben, összetételükben, szerkezetükben különböznek.

A talaj képződése

A talaj erős természeti tényezők hatására alakult ki a kőzetből évmilliók során. A földi kőzettömegek mintegy 95%-a megszilárdult magmából keletkezik, szinte nem vesznek részt a talajképzésben. Az üledékes lerakódások egy középső réteget alkotnak, ahol a növények nem nőnek, de sok ásvány van.

Az üledékes rétegen talaj képződik, amely fokozatosan halmozódik fel a folyók, tavak alján és sík helyeken. A fizikai mállás során a kövek összezúzódnak anélkül, hogy összetételük megváltozna. Ennek köszönhetően a víz behatol rajtuk, ami a talajképzésben is fontos szerepet játszik.

A kövek kémiai mállása oxigén, szén-dioxid, víz részvételével megy végbe. A különféle ásványokból származó hegyek sziklái vízben oldódnak. Ennek eredményeként ásványok jelennek meg és új tulajdonságokat szereznek (például felszívódás).

A biológiai mállás a talajképzés utolsó lépése. A mikroorganizmusok a hegyek pusztításában is részt vesznek, majd ők maguk is a leendő szárazföldi talaj részévé válnak, ásványi anyagokkal gazdagítva azt.

A talaj köztes kapcsolat az élő és az élettelen természet között. Például az ásványok, mint a tőzeg, a mészkő és az élettelen elemek élő mikroorganizmusok maradványaiból képződnek.

A talajrétegekben lévő üregeket levegő tölti meg, ahol mikroorganizmusok telepednek meg, amelyek a halál után lebomlanak, majd szervesen gazdagítják a talajt. A talajképződés folyamata elsődleges és antropogénre oszlik, a második az emberi hatáshoz kapcsolódik.

A talajképződés kezdetének azt a pillanatot tekintjük, amikor a mikroorganizmusok növényekkel megtelepedtek a hegyi rétegek mállási termékeiben, ezek maradványai változtatták a talajt új természetes testté. Ennek az új testnek a legfontosabb mutatója a termékenység.

Rockformáció

A hegyek természetes kialakulásának három típusa van:

• magmatic;
• üledékes;
• metamorf.

A magmatikus eredet az elsődleges. A magma a mélyből kitörhet a föld felszínére, majd idővel lehűl és megszilárdul. Masszív, sűrű szerkezetű, a teljes tömeg 95 százalékát foglalja el, de nem vált talajképzővé.

A magmás képződmények leggyakoribb eleme a gránit. A föld mélyén folyékony halmazállapotú magmából keletkezett.

A kőzetek, mozgó víztestek mállásakor üledéktípusok képződnek, amelyek a Föld felszínének 75%-át borítják. A lerakódásaik termékeit, valamint az élőlények maradványait üledékesnek nevezik, ez a tudományos meghatározás szerint másodlagos eredetű, ásványok töredékein, állati csontvázmaradványokon, ágak és fatörzsek alapja. A gipsz, szilvin, dolomit, kalcit üledékes eredetű.

Metamorf típusú kőzettömegek keletkeztek az üledékes és magmás kőzetek vastagságának folyamatos változása következtében. A forró gázoknak való kitettség, az erős és hosszan tartó kompresszió következtében olyan változások következnek be, amelyek ásványi anyagok megjelenéséhez vezetnek: talkum, grafit, klorit és márvány.

A hegyek átalakulásának eredményeként létrejövő kőzetek és ásványok kialakulása mindig nagy érdeklődésre tart számot.

Ajánlott