A talaj boronálása: mi ez, fajták, agrotechnikai követelmények és feltételek

A hatékony növénytermesztés érdekében a gazdálkodók előkészítik a talajt. Az intézkedéscsomag különféle eljárásokat tartalmaz, amelyek közül az egyik a talajboronálás, vagyis a talaj felső rétegének finomabbra őrlése a növények teljes fejlődéséhez szükséges nedvesség megtartása érdekében. A boronázáshoz a gazdálkodónak speciális felszerelésre lesz szüksége, amely különböző típusú lehet.

Mi ez és mire való?

Az agrotechnikai követelményeknek megfelelően a talajt a magvetés előtt elő kell készíteni. A talajlazítás folyamatát speciális eszközök (boronák) segítségével boronálásnak nevezik. Egy ilyen esemény javítja a növénytermesztés hatékonyságát.

Kezdje el ezt az eljárást tavasszal, amint a hótakaró elolvad. A boronálás fő célja a magvak sikeres csírázásához és a fiatal hajtások fejlődéséhez szükséges nedvesség elfedése.

Ezen intézkedések komplexuma nemcsak a talaj kívánt konzisztenciájú csiszolását tartalmazza, hanem a tábla felületének kiegyenlítését is. Egyes esetekben a boronálást szelektíven végzik, és a vetésterületnek csak azokat a részeit érintik, ahol a talaj száraz. Az eljárásnak köszönhetően kevesebb nedvesség párolog el a talajból.

A boronázás fő funkciói a következők:

• talajnedvesség-visszatartás;
• eltávolítja a talaj felszínén képződő és a vetőmag csírázását akadályozó kérget;
• a vetésterület felületének kiegyenlítése;
• a talajban élő hasznos mikroorganizmusok aktivitásának stimulálása és helyreállítása;
• a Föld oxigénnel való telítése;
• a termesztett növények túl sűrű palántáinak ritkítása;
• gyomirtás.

A boronázás agrotechnikai követelményei a következők:

• a sérült hajtások aránya az eljárás után nem haladhatja meg a 3%-ot;
• talajrészecskék átmérője nem haladja meg a 0,03 m-t;
• az egész föld apró darabokra tört;
• a téli és évelő növények telepítésére tervezett vetésterületeken a gyomok teljesen elpusztultak.

A borzongás típusai

A mezőgazdasági műveletek különböző típusúak lehetnek, a helyzettől és a céltól függően a gazdálkodó egy adott típusú boronázás mellett dönt.A leszállási terület kiegyenlítésének minden módszerének vannak előnyei és hátrányai is. Összesen három módszer létezik a talajboronálásra – hajtott, idomos és keresztirányú átlós.

Drive

Ennek a boronálási módszernek az az elve, hogy a terület minden egyes áthaladásakor a boronák túllépnek a tábla szélén. Ha a földterület feldolgozását „két pályán” hajtják végre, akkor az első áthaladás végig, a második pedig a szántás vonalán történik. Ebben az esetben a terven a megművelt terület úgy néz ki, mint egy hosszúkás téglalap.

Ennek a szántóföldi boronálási módszernek a fő hátránya a nagyszámú üresjárat, valamint a berendezések és az időforrások pazarló használata.

Göndör

A vetésterület ilyen művelési módjával a boronálás körkörösen történik, ami elkerüli az üresjáratokat, és a gazdálkodó technikai erőforrásait és idejét a leghatékonyabban használja ki.A terven a telek négyzetnek tűnik, és minél inkább megnyilvánul a hasonlóság ezzel a geometriai formával, annál magasabb a gazdálkodó képessége, aki ezt az agrotechnikai műveletet végzi. Abban az esetben, ha az eljárást „két sávban” hajtják végre, akkor az ismételt áthaladáskor az egység átlósan az eredetileg feldolgozott sávra mozog.

A módszer egyetlen hátránya, hogy a boronálást csak olyan táblákon végezzük, ahol nincs gyom vagy minimális a jelenléte.

Oldalátló

A korábbi boronálási módszerekhez képest a keresztirányú átlós fajtát tartják a leghatékonyabbnak. A talaj „két pályán” történő lazításának módja nem teszi lehetővé a talajművelés maximális egyenletességének elérését és a táblafelület teljes kiegyenlítését, mivel az egyik út egybeesik a szántás irányával. Még egy nagyon tapaszt alt gazda sem tudja elérni a terület tökéletes kiegyenlítését idomos vagy hajtott boronázással.

Ha keresztátlós technikát alkalmazunk, ez lehetővé teszi a fogak lefutását a szántás irányától elkülönítve. Ennek eredményeként javul a talajművelés minősége, és szinte tökéletes kiegyenlítés biztosított azon a területen, amelyen a növényeket később vetik.

boronák fajtái

Többféle boronát használnak a mezőgazdaságban:

1. Háló. Ideális olyan területek kiegyenlítésére, ahol nagy mennyiségű gyom van. Használata a magvak elvetésétől az első hajtások megjelenéséig. A hálós fajták jól beváltak nehéz talajokon végzett munka során.
2. Fog. Az ilyen típusú boronával végzett feldolgozás után a talaj egységes szerkezetet nyer. Használhatók műtrágya talajba juttatására és gyomok irtására is.
3. Lemez. A tárcsás borona felépítésében eltér a korábbi fajtáktól. A vágótárcsák, amelyek a gép mozgása közben forognak, átvágják a talajrétegeket, miközben keverik és lazítják a földet.

Különböző növények boronálásának jellemzői

A munka szempontjából a következőkben különbözik:

1. Kora tavasszal. A munka a föld fizikai érésének kezdete után kezdődik. Az agrotechnikai eljárás célja a talaj nedvességtartalmának blokkolása.
2. Téli és évelő növények boronálása. Ehhez a mikrobiológiai folyamatokat felélesztő eljáráshoz könnyű vagy közepes boronákat használnak.
3. Elővetés. Az eljárást fogboronákkal végzik, és gyakran kombinálják szántóföldi műveléssel.
4. Vetés után. Két típusra oszlik: preemergensre és posztemergensre.

A burgonyát és a kukoricát az első csírák megjelenése után boronáljuk, szükség esetén kétszer vagy többször.

Ajánlott