Szavanna talajok: 3 uralkodó típus és mi jellemző rájuk, növényzet

Egy olyan zóna talajának összetétele, mint a szavanna, nem különösebben termékeny. Az ezen a területen uralkodó éghajlat nem járul hozzá a vastag humuszréteg kialakulásához. A szavannákon alacsony növekedésű füvek és xerofita növények nőnek, alkalmazkodva a hosszú száraz időszakhoz. Ez a természeti terület az Egyenlítő közelében található. A szavannák nem mínuszban vannak, de a csapadékhiány miatt a föld itt terméketlen.

A szavanna talaj tulajdonságai

A Föld bolygó 10 természetes zónára oszlik. Az egyik a szavanna. Ez a zóna az egyenlítőtől néhány fokkal északra és délre fekvő szubequatoriális övben található, Dél-Amerikában (Brazília), Észak-Ausztráliában, Kelet-Afrikában és Dél-Indiában.A szavannák talajösszetétele függ az éghajlattól, az uralkodó növényzettől, a száraz téli és csapadékos nyári időszakok időtartamától.

Minél közelebb van az Egyenlítőhöz, annál gazdagabb a talaj vas-oxidokban és annál szegényebb a humuszban. Az egyenlítői erdők közvetlen közelében, a világos erdőzónában körülbelül 8 hónapig esik az eső. A buja lágyszárú növényzet és a bőséges csapadék egyaránt hozzájárul a savas, humuszban szegény vörös ferrallitikus talajok kialakulásához.

Minél távolabb van az Egyenlítőtől, annál hosszabb a száraz időszak. A szavanna zónában, ahol az esős évszak körülbelül 6 hónapig tart, a talaj vörösesbarna. Ezen a területen szúrós bokrok és különféle fűfélék és sásfüvek nőnek. A száraz évszakban a növényzetnek van ideje lebomlani és vékony humuszréteggé alakulni az agyagos kőzetek felszínén.

A száraz időszak hosszabbodásával mérsékelt páratartalom mellett termékenyebb fekete trópusi talaj képződik.A sivatagok és félsivatagok közelében a talaj terméketlen, vékony humuszréteggel. Azon a területen, ahol csak 2 hónapig esik az eső, a növényzet ritka, főleg a hosszú száraz évszakhoz alkalmazkodó füvekből és fákból áll.

Melyik talajok a leggyakoribbak

A szavannák területén a talaj nem különösebben termékeny. A terület éghajlati adottságai nem járulnak hozzá a vastag humuszréteg felhalmozódásához.

Vörös-barna

A szavanna zónára jellemző a téglaszínű talaj, amely az egyenlítőtől kis távolságra található. Az ilyen talajok helyén 6 hónapig folyamatosan esik az eső, a fennmaradó időben pedig forró, száraz idő van.

Az esős évszakban ezen a területen bőséges a növényzet. Igaz, a talaj gyakran erodálódik, a víz elhordja a tápanyagokat a felszínről. A száraz évszakban a lehullott levelek, az elszáradt füvek lebomlanak, és a talaj humusszal gazdagodik.

A melegben a talaj felső rétege vörösesbarna színűvé válik az intenzív melegítés következtében. Ez a vas-oxidok termikus dehidratációjának eredménye. A talajban legfeljebb 1,5-2% 20-25 cm széles humusz képződik, a talaj reakciója enyhén savastól enyhén lúgosig változik. A granulometrikus összetétel szerint a szavannák vörösbarna talaja homokos, agyagos és agyagos.

Barna trópusi szubaridák

Ez a talajtípus az uralkodó éghajlat hatására alakul ki ezen a területen. A szavannák ezen zónájában 3 hónapig heves esőzések vannak, az év többi részében pedig szárazság és hőség. Felületét fű és ritka cserje borítja.

Esős évszakban buja gyeptakaró jelenik meg ezen a területen. A száraz évszakban itt nagyon meleg van, gyakran előfordulnak tüzek, ezért a talajfolyamatokban elsősorban a növények gyökérrendszere vesz részt, nem pedig a felső réteg.Barna trópusi talajok alakulnak ki a rövid füves szavannák alatt. A humuszhorizont nem haladja meg a 30 cm-t és 2%. Az ilyen talaj reakciója általában enyhén savas vagy semleges.

Fekete trópusi

Ez a talajtípus száraz éghajlat és mérsékelt páratartalom hatására alakul ki. Ezen talajok képződésének területén egész évben 25 fokos hőség, a száraz időszak pedig körülbelül 8 hónapig tart. Nőnek itt fűszernövények és alacsony növekedésű cserjék, valamint baobabok, akácok. A száraz évszakban a kiszáradt növényzet humuszréteget képez az agyagos, vulkáni eredetű kőzetek felszínén.

A fekete trópusi talajok fő jellemzői: csomós szerkezet, kb. 4%-os humusztartalom, magas kalcium- és magnéziumtartalom, lúgos és semleges reakció. Száraz időszakban a talaj kiszárad és megreped, nedvesben pedig éppen ellenkezőleg, megduzzad. A sötét szín a szerves anyagok agyaggal való kapcsolata miatt alakult ki.A fekete trópusi talajoknak semmi közük a termékeny fekete talajhoz.

Növényzet

A szavannák erdőkre vagy füves sztyeppékre emlékeztetnek. A növényzet az adott területen uralkodó éghajlattól függ. Az esős évszakban a szavannákat sűrű fű borítja, a fák és cserjék levelei megtelnek lével. A száraz évszakban a növényzet kiszárad és elszárad. Ezen a területen gyakoriak a xerofiták (kaktuszok, aloe, akác, spurge, baobab), vagyis olyan növények, amelyek elviselik a hosszan tartó szárazságot.

Ahol a felszínt vörösesbarna talaj borítja és 6 hónapig esik, majd 6 hónapig meleg van, ott keménylevelű füvek és sásfüvek, tüskés bokrok és csökevényes fák nőnek. A szavanna zamatos növényekben (kaktuszok, aloe) gazdag. Ebben a zónában található elefántfű, spurge, baobab, akác, olajpálma, tamarix.A fákat gyakran benőtték az epifiták, ágaikat pedig szőlő fonja be. A helyi lakosok a szavannák területét legelőként használják. Jól bevált mesterséges öntözéssel teát, citrusféléket, földimogyorót, kukoricát és gyapotot termesztenek ebben a zónában.

A vörös-barna talajokat barna trópusi szubaridok váltják fel. Alacsony pázsitfű, füves lágyszárú növényzet (aristida, andropogon), tüskés bokrok, akácok dominálnak itt. A gyógynövények csomókban nőnek. A helyi lakosok öntözik ezeket a földeket, és földimogyoró, rizs, kukorica és köles termesztésére használják.

A fekete trópusi talajok övezetében alacsony fák, tüskés cserjék és füvek, valamint akácok, baobabok és olyan növényfajok nőnek, mint a szakállas keselyű, drin. Öntözési körülmények között gyapotot, rizst, cukornádot, gabonát és kukoricát termesztenek.