Tűlevelű erdők alatt kialakuló talajok: 3 típus és növényzet
A tűlevelű erdők alatt jellegzetes talajtípusok képződnek, amelyeknek megvannak a maguk sajátosságai. Nézzük meg, milyen jellemzőkkel bírnak a tűlevelű erdők alatt képződő talajok, milyen típusok a legelterjedtebbek, a boreális, száraz tűlevelű és hegyvidéki erdők talajának kialakulásának feltételei és jellemzői. Milyen típusú növények alkotják az ilyen erdők növényzetét.
Jellemzők
A mérsékelten hideg éghajlat, a lapos vagy hegyvidéki domborzat, a kimosódó vízviszonyok, a talaj szezonális fagyása aktívan részt vesz a tűlevelű erdők talajának keletkezésében. Az alatta lévő, lehullott tűlevelek által alkotott réteg kis mennyiségben tartalmaz nitrogént, a gombák tevékenységéből származó szerves savakat.
A savak a mosási rendszer miatt bemosódnak a talaj alsó rétegeibe. Ilyen körülmények között az erdőzónára jellemző podzolos talaj alakul ki. Nem mondható el, hogy a tűlevelű erdők földjei humuszban gazdagok, a mikroorganizmusok aktivitása lassú bennük. Nincs bennük túl sok tápanyag.
Az erdőtalaj profilja 3-5 cm vastag, barna színű alomból áll. Az alom összetétele főleg lehullott tűlevelekből, cserjék lombozatából, fűmaradványokból, zuzmókból és mohákból áll. A második, szürkésbarna humuszos-eluviális réteg 5-10 cm mélységig húzódik.Mögötte finomszemcsés podzolos horizont, sűrű, tiszta szerkezet nélküli, világos hamuszínű, vastagsága 10-20 cm. ez egy sárgásbarna illuviális horizont, alatta szülőkővel.
Leggyakoribb típusok
A tűlevelű erdőket különböző típusokra osztják, boreális, száraz tűlevelű és hegyi erdők alatt helyezkednek el. Különböző talajképződési és éghajlati viszonyok hatására alakulnak ki.
Boreális erdőtalaj
Oroszország területének valamivel több mint felét foglalja el. Az éghajlati viszonyok itt változatosak, télen nem ritkák a súlyos fagyok, nyáron az átlaghőmérséklet 10-20 ºС. A párásítás érvényesül a párolgásnál, bár csapadék nem sok. A boreális talajokat rossz vízelvezetés, alacsony tápanyagtartalom jellemzi.
Az ilyen körülmények alkalmasak a tűlevelű növényzet növekedésére, de a rövid meleg időszak csökkenti a mikroorganizmusok biológiai aktivitását. Erdőterületeken gyakran találhatunk korhadt szervesanyaggal és tőzeggel borított talajokat, amelyek egész évben jól nedvesek.
Száraz tűlevelű erdők talaja
Az alom tűkből, lombozatból, kéregmaradványokból és tobozokból áll.Jól terem benne a gomba, sok talajállat él. Feldolgozzák a szerves anyagokat, és ásványi elemek formájában visszajuttatják a talajba, csökkentik a magas savasságot. A szerves anyagok bomlási folyamata az alsóbb rétegekben folytatódik, ahonnan a tűlevelű növények gyökerei táplálkoznak.
A száraz erdőkben főleg fenyők nőnek, amelyek a semleges vagy alacsony savasságú talajt kedvelik. Nem alkotnak sűrű tömegeket, ritkán helyezkednek el, így különböznek a száraz erdők a boreálisaktól.
Tűlevelű erdők a hegyekben
A hegyvidéki területeken a talajok vékonyak, különösen a lejtőkön, sok zúzott követ, elsődleges ásványi anyagokat tartalmaznak, profilja nem egyértelműen meghatározott. A hegyvidéki talajok jellemzői és eloszlása függ a magassági zónától, a levegő hőmérsékletének változásától és a csapadéktól. A tűlevelű erdők alatt barna talajok képződnek, sűrűek, vékony termékeny réteggel, nem tartalmaznak nagy mennyiségű tápanyagot.
Növényzet
Az erdők alatti föld terméketlen, de a magas fák jól nőnek rajta - fenyők, cédrusok, vörösfenyők, lucfenyők, jegenyefenyők. Van, de jóval kisebb mennyiségben éger, nyír és nyárfa. A déli tajgában a kőris, tölgy, bükk, hárs, gyertyán, juhar, szil és más széles levelű fajok váltakoznak a tűlevelűekkel.
A fák alatt, az erdő lombkoronája alatt, valamint az ártéri és felvidéki réteken lágyszárú növényzet nő. Az északi tajgában és a nyugat-szibériai alföld területén gyakoriak a jellegzetes növényzettel rendelkező mocsarak.
A tűlevelűek alatti talajok mérsékelten alacsony hőmérséklet, sík vagy hegyvidéki terep, túlnyomórészt kimosódó vízjárás, téli fagy hatására alakulnak ki.A humusz és a felső réteg a cserjék lehullott tűleveleiből és leveleiből alakul ki, barna színűek, sűrű összetételűek, a talaj többnyire savanyú, vékony, terméketlen. Nem tartalmaz nagy mennyiségű humuszt és ásványi összetevőket, ezért gyakorlatilag nincs gazdasági értéke.
Ajánlott
Ázes-podzolos talajok: a képződés, a termékenység és a növényzet jellemzői és feltételei
A gyep-podzolos talajok jellemzői, kialakulásuk módja, összetétele és szerkezete, humusztartalma. Milyen tulajdonságai vannak a talajoknak, a feldolgozás és a kijuttatás szabályai, a növényzet.
A nyugat-szibériai síkság talajai: 5 uralkodó típus és növényzet
A nyugat-szibériai síkság talajának sajátosságai. Tundra-gley, podzolos és gyep-podzolos, permafrost-taiga, csernozjom és réti-csernozjom talajok. Növényzet.
Szavanna talajok: 3 uralkodó típus és mi jellemző rájuk, növényzet
A szavannák természetes övezetének talaja nem termékeny. A hosszú száraz időszak miatt gyér a növényzet. A felszínen vékony humuszréteg képződik.
