A kérdésre adott válasz

El Laurin: a kanadai fajta leírása, ültetés és gondozás, alkalmazás

Anonim

A Laurin kanadai lucfenyő egy meglehetősen érdekes fajta, amelyet Koniki palántából nyertek. Ezt a kultúrát 1952-ben tenyésztették ki egy német faiskolában. Ezt a fát meglehetősen lassú növekedés jellemzi, amely lehetővé teszi a tájtervezésben való aktív használatát. Annak érdekében, hogy a kultúra megőrizze dekoratív hatását, fontos az ültetési munkák megfelelő elvégzése. A mezőgazdasági technológia szabályainak betartása is nagyon fontos.

Miféle ez

A kanadai Laurin Spruce egy évelő tűlevelű növény, amely a törpe fajták közé tartozik. A növény magassága eléri a 1,5 métert. Ekkora méretűre azonban csak 30 éves korára nőhet.

Az efedrát párna alakú vagy kúpos korona és kemény hajtások jellemzik. Rövid és vékony tűk borítják őket. Szerkezetében kellően vastag, puha és gyengéd. Ebben az esetben a tüskék enyhén hajlottak a széleken. Ennek köszönhetően a növény enyhén szúrós fajtákhoz tartozik. A laurin fenyő tűleveleit gazdag zöld szín jellemzi, amely nem változik az éghajlati tényezők hatására.

Az igénytelen törpefenyő nagyszerű kiegészítője minden udvarnak. Ennek az az oka, hogy számos előnnyel jár:

  • magas fokú fagyállóság - A laurinfenyő akár -30 fokos hőmérsékletet is kibír;
  • rezisztencia számos patológiával szemben;
  • jó alkalmazkodás a városi növekedéshez - a kultúra nem túl érzékeny a gázra, porra, füstre;
  • széles körű felhasználás a tájtervezésben;
  • magas dekoratív tulajdonságok;
  • átültetéssel és szállítással szembeni ellenállás;
  • mérsékelt követelmények a talajösszetételre és a növekedési zónákra vonatkozóan.

A tűlevelű növények hátrányai közé tartozik a száraz időjárásra való hajlam. Ezenkívül a kultúra gyakran szembesül napégéssel és kártevőtámadásokkal.

Különbözik a többi fenyőtől

A lucfenyő leírásában számos jellemző tulajdonsága van, amelyek alapján megkülönböztethető más növényektől. A kanadai fajta meglehetősen lassan növekszik. Egy évre legfeljebb 2 centiméterrel növekszik. Egy felnőtt fa 1,5 méter magasságot ér el. Koronája átmérője ugyanakkor 2-2,2 méter.

A lucfenyő másik jellemző tulajdonsága, hogy felnőttkorban a lekerekített tobozok jelen vannak. A fejlődési szakaszban sárgásbarna színűek. Az érett gyümölcsök sötétbarna színűek és kifejezett fényűek. A kúpok mérete 2,5-5,5 centiméter.

Alkalmazás a tájtervezésben

Az El Laurin kiválóan használható tájtervezésben. Ezt a kultúrát gyakran használják galandféregként vagy dekoratív kompozíciók készítésére. Ez a növény kis tömböket vagy sikátorokat díszíthet.

A kultúrát gyakran használják alpesi csúszdák és sziklakertek díszítésére. A növényt gyakran kis sziklás kertek és parkok díszítik. Kívánt esetben a törpe lucfenyő felhasználható sövény létrehozására vagy a terület zónáira. Ezenkívül a kultúra alkalmas egy hangulatos pihenősarok kialakítására. Ehhez érdemes több példányt konténerekbe ültetni, és teraszt vagy pavilont díszíteni velük.

Helyes illeszkedés

A kultúra nem tekinthető túl érzékenynek a füstre és a levegőszennyezésre. A fa árnyékban is képes növekedni, de szép és szimmetrikus koronát csak napos és nyílt területen lehet elérni.

A növénynek nedves és szimmetrikus talajra van szüksége. Megfelelő lehetőség a könnyű vagy közepes vályog. Ugyanakkor a lucfenyő nem fejlődik jól száraz homokos vályogtalajban. Fontos, hogy a talaj teteje jól áteresztő legyen. Ez elegendő levegőt biztosít a gyökérrendszer számára.

Az ültetési munkákat tavasszal javasoljuk elvégezni, amikor a talaj kellően meleg és a hőmérséklet stabilizálódott. Javasoljuk, hogy a helyszínen előzetesen 70x70 centiméteres mélyedést készítsen az ültetéshez.

Ha a talajvíz alul magasan helyezkedik el, érdemes zúzott téglából vagy kavicsból vízelvezetést fektetni. Ezenkívül műtrágyát adnak az ültetési mélyedésbe. Megfelelő lehetőség a tűlevelűeknek szánt speciális készítmények.

A lucfenyő ültetése után bőségesen kell öntözni, és a törzskört talajtakaróval be kell vonni. Ha több fát tervez ültetni, legalább 2 méteres távolságot kell tartania közöttük.

Növekedés és gondozás

Az El Laurin szerény kultúrának számít, és nem igényel komplex ellátást. Dekoratív hatásának megőrzése érdekében érdemes a növényt időben öntözni, a talajt lazítani, a talajt gyomlálni. Ugyanilyen fontos a korona kialakítása, a tavaszi árnyékolás és a hideg időjárásra való felkészülés.

Ez a fajta fenyő meglehetősen nedvességkedvelőnek számít. Ezért a kultúrát mérsékelten nedvesíteni kell. Az öntözést átlagosan hetente egyszer kell elvégezni. Súlyos szárazság esetén ezt gyakrabban javasolt megtenni. A tapaszt alt kertészek azt tanácsolják, hogy meleg időben végezzék el a korona enyhe permetezését. A talaj nedvességtartalmának folyamatos ellenőrzése javasolt, hogy elkerüljük a víz stagnálását.

Fejtrágyaként a tűlevelű dísznövényekhez érdemes kombinált készítményeket használni. Kívánt esetben megengedett a tápanyagok kétszeri felhasználása. Ugyanakkor tavasszal ajánlatos nitroammophoskát, ősszel pedig foszfor- és káliumalapú termékeket alkalmazni.

A kanadai Laurin Spruce meglehetősen fagyállónak tekinthető. A télre azonban még fel kell készülni. Ebben a szakaszban mély mulcsozást végeznek lucfenyő ágakkal. A fa hajtásait is ajánlott kötéllel a törzs köré kötni. Ez megbízható védelmet nyújt a szél és a hóesés ellen.

El Laurinnak meglehetősen erős immunrendszere van. Ezért a növény gyakorlatilag nem szenved patológiákban. A kultúra azonban érzékeny a kártevők támadásaira. Egy fára a legveszélyesebbek a különböző típusú levéltetvek, lucfenyő fűrészlegyek és takácsatkák. Az inszekticidek és akaricidek segítenek megszabadulni a parazitáktól.

A lucfenyő szaporítása

A kultúrát dugványokkal szaporítják. Ezt az eljárást nyár elején kell elvégezni. A dugványokhoz érdemes a fa aljáról ágakat választani. Hosszúságuk 10-12 centiméter legyen. Ültetés előtt a dugványokat növekedésserkentő szerekkel kell kezelni.

El Laurin egy meglehetősen népszerű dekorációs kultúra, amelyet gyakran használnak a tájtervezésben. Annak érdekében, hogy a növény megőrizze vonzerejét, termesztése során bizonyos szabályokat be kell tartania.