Szibériai lucfenyő: leírás és fajták, ültetési és faápolási szabályok

A szibériai lucfenyő egy nagyon népszerű növény, amely a fenyők családjába tartozik. Különböző típusai vannak, amelyek kiváló dekoratív tulajdonságokkal rendelkeznek. Emiatt a növényt gyakran használják tájtervezésben nyaralók tervezésére. Az erős és egészséges kultúra eléréséhez fontos bizonyos irányelvek betartása.

Leírás megtekintése

A szibériai lucfenyő Picea obovata a fenyőfélék családjának legfagyállóbb növénye. Az ebbe a csoportba tartozó növények többsége könnyen ellenáll a hosszú hőmérséklet-csökkenésnek és a -45 fokos fagyoknak.Ezért a rendkívül alacsony hőmérsékletű régiókban boldogulnak. Az ilyen növények egyenes szárú, 20-30 méter magas fák.

Ezt a növényfajtát az elágazó gyökérrendszer jellemzi, amelynek központi rudai fejletlenek. A törzs átmérője 70-100 centiméter. A fiatal fáknak vékony, világosbarna kérge van. A kor előrehaladtával sötétbarna lesz. Ugyanakkor alulról mély barázdák jelennek meg. A felső rétegek fokozatosan hámlasztanak vékony lemezek formájában. A szibériai lucfenyő jellegzetes vonása az egynyári hajtásokat borító rövid vöröses szőrszálak jelenléte.

A fának piramis koronája van, világosan meghatározott csúcsával. Ha a csontváz ágait súlyos fagyok károsítják, egyszerre több csúcs is megjelenhet a növényen. Az oldalhajtások sűrűn elágazóak. Túl közel kezdenek növekedni a talajhoz.

A szibériai lucfenyőt meglehetősen merev tetraéderes, sötétzöld színű tűk jellemzik. A tűk 1,5-2 centiméter hosszúak. Nincsenek rajtuk csíkok vagy erek. Sok hibrid fajta galamb, arany vagy kékeszöld tűket tartalmaz.

Ennek a növénynek kicsi rügyei vannak. Hosszúságuk nem haladja meg az 5-6 centimétert. A kúpok sötétbarna színűek és lekerekített pikkelyekkel rendelkeznek. Az érés szeptemberben történik. A belsejében körülbelül 4 milliméteres sötétszürke magok találhatók. Vékony és könnyű szárnyaik vannak.

A szibériai lucfenyő nagyon igényes a talaj összetételére nézve. A fának magas páratartalomra és jó világításra van szüksége. Ezenkívül az üzem érzékeny a légszennyezésre.

E kultúra élettartama eléri a 350-380 évet. A növény 15-20 évesen kezd gyümölcsöt hozni. Az erdei fák legkorábban 25-30 éves korukra érnek.

Eloszlás és választék

A vadonban ez a lucfenyőfaj Észak-Európában, az Urálban, az Amur-vidéken, Mongóliában gyakori. Ezenkívül ez a kultúra Nyugat- és Kelet-Szibériában, Észak-Kínában található. A völgyekben a növény tiszta erdőállományokat alkot. A kultúra együtt élhet fenyővel, vörösfenyővel, nyárral és más növényekkel. A hegyek lejtőin a növény egyenként található. Ritkán emelkedik 450 méternél magasabbra a tengerszint felett. Ebben az esetben a növénynek nedves, termékeny talajra van szüksége.

A Távol-Kelet északi régióiban a szibériai lucfenyők szigeti élőhelyei találhatók. Ugyanakkor a tömör állományok rendkívül ritkák. Kamcsatkán, a Kuril-szigeteken és Szahalinban a szibériai lucfenyő indukáltnak számít. A természetben nem fordul elő.

Fafajták

Ma már számos fajta fenyő létezik, amelyek mindegyike rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal.

Kék

A szibériai kék luc Picea obovata eléri a 30 méteres magasságot. Ebben az esetben a törzs átmérője 1,5 méter. A növényt kúpos korona és egyenes, felfelé emelkedő ágak jellemzik. A kultúrát szürke kéreg és kemény kék tűk jellemzik. A tűk hossza eléri a 3 centimétert. Ezenkívül a fát barna kúpok díszítik, amelyek hossza eléri a 10 centimétert.

Pechora

A szibériai pechora lucfenyőt lassú fejlődés jellemzi, és eléri a 35 méteres magasságot. 1,5 centiméter hosszú szürke tűk jellemzik. Kúp alakú és kiemelkedő koronája van.

Leszállás

Ezt a lucfenyőfajtát gyenge gyökérrendszer és a korona nagyfokú szellőzése jellemzi. A kultúrát nem ajánlott kerítések és elektromos vezetékek közelébe ültetni. A minimális távolság 4 méter legyen.Ebben az esetben a talajvíz mélységének legalább 2 méternek kell lennie. Ne helyezze a szibériai lucfenyőt gyümölcsös növények közelébe.

A legjobb késő ősszel fát ültetni. Ezt nem érdemes korábban megtenni, mert fennáll a gyökérrothadás és a bakteriális mikroorganizmusok károsodásának veszélye. A 2-3 éves palánták ültetési mélyedéseinek mélysége és szélessége körülbelül 60 centiméter. A kivont aljzatot össze kell keverni tőzeggel, fahamuval és szuperfoszfáttal.

A savas talajhoz dolomitlisztet vagy mész hozzáadása javasolt. A vízelvezetőt a mélyedés aljára kell önteni. Ez állhat duzzasztott agyagból, homokból vagy kavicsból. Egy ilyen réteg vastagsága 20 centiméter legyen.

A palántát úgy helyezzük el, hogy a gyökérnyak közvetlenül a föld felszíne felett legyen. Ugyanakkor nem érdemes erősen döngölni a talajt. Az ültetés után a növényt öntözni kell. Akkor mindenképpen mulcsolni kell. Ezt megteheti fűrészporral vagy fenyőtűvel.

Gondoskodás

Ennek a tűlevelű növénynek a gondozása során számos szabályt be kell tartania. Természetes körülmények között a kis lucfenyők sűrű aljnövényzetben nőnek. Ezért először ne helyezze őket fénybe. Az ilyen növényeket árnyékolni kell. A fényes napfény a fiatal tűk égési sérülését okozza. Ezenkívül a fa nagy mennyiségű nedvességet veszít.

Az érett növényeknek nyílt területekre van szükségük. Extrém esetekben a részleges árnyék alkalmas számukra. Mély árnyékban a kultúra nem tűnik bujanak. Ezenkívül a felső rész a nap irányába nyúlik, és a fa aszimmetrikus lesz.

A szibériai lucfenyő nedvességkedvelő növénynek számít. Ezért meleg időben biztosítani kell a kultúrát a megfelelő vízrendszerrel. A fiatal fákat hetente egyszer kell öntözni. Az érett lucfenyők öntözést is igényelhetnek. Ez különösen igaz a kevés hóval és nagy talajsűrűséggel járó tél után.

A beteg és száraz ágakat le lehet metszeni. Ez hozzájárul a fa egészségéhez. A szibériai lucfenyők nem túl igényesek a talaj termékenysége szempontjából. Ezért nem kell további kötszereket készíteniük.

Ha a fa gyengén fejlődik vagy besárgul, akkor tűlevelűek fejtrágyát érdemes használni. Kevesebb hatóanyagot tartalmaznak, mint a lombtrágyák.

Rovarirtás

A káros rovarok a növények megjelenésének jelentős romlásához vezethetnek. A szibériai lucfenyőket megfertőző leggyakoribb paraziták a következők:

1. Rágcsálás – enni a tűleveleket. Ebbe a kategóriába tartoznak a legyek, hernyók, bogarak. Főleg a fiatal tűket érintik.
2. Szívás – ebbe a csoportba tartoznak a hermészek, kullancsok, férgek. Ide tartoznak a pikkelyes rovarok és a levéltetvek is. Ezek a kis paraziták képesek nagy kolóniákat létrehozni, és nagy károkat okoznak a növényekben.
3. Kéregbogarak – ezek közé tartozik a márna, a zsizsik, a daráló. Ezek a kártevők elsősorban a sérült vagy kivágott fákat fertőzik meg. Néha azonban az egészséges növények is szenvednek tőlük.
4. Pineworms – ebbe a kategóriába tartoznak a bogarak, a lepkék és a lepkék.

A kártevők elleni küzdelem érdekében a fákat rendszeresen ellenőrizni kell, és rovarölő szerekkel kell kezelni. A kullancsok leküzdésére érdemes atkaölő készítményeket használni.

Alkalmazás

A szibériai lucfa minimális mennyiségű gyantás összetevőt tartalmaz, és alacsony a keménysége. Leggyakrabban befejező anyagok, bútorok, alkohol gyártására használják. Ezt az anyagot ecetsav, faszén, papír előállítására is használják.

A közönséges lucfenyőhöz hasonlóan a szibériai fajta is nagy mennyiségben tartalmaz értékes illóolajokat. Gyakran használják a kozmetikai és gyógyszeriparban. Ezeket az anyagokat a hagyományos orvoslásban is aktívan használják.

A tűket kifejezett fertőtlenítő tulajdonságok jellemzik. A tüdő, az emésztőszervek és a bőr betegségeinek leküzdésére használják. Ezenkívül az anyag segít megbirkózni a mozgásszervi rendszer patológiáival.

Ezt a fajta lucfenyőt gyakran használják a tájtervezésben. Parkokat és városi utcákat díszít. A növény tűlevelei sok fitoncidet termelnek, amelyek elősegítik a kórokozó mikroorganizmusok elpusztítását.

A szibériai lucfenyő meglehetősen gyakori növény, amely kiváló dekoratív tulajdonságokkal rendelkezik, és jótékony hatással van az egészségre. A sikeres termesztéshez fontos, hogy megfelelő gondozást biztosítsunk.

Ajánlott