Kemerovói méhészeti rendszer Kashkovszkij szerint: lényeg, előnyei és hátrányai

Méhészet a kemerovói rendszer szerint A Kashkovsky szerinti méhészkedés a múlt század 50-es éveiben váltotta fel a hagyományos rendszert. A régi technológia fáradságos és időigényes volt: szükség volt a kaptárak gyakori ellenőrzésére, a fészkek bővítésére vagy lerövidítésére. Az új módszer kidolgozásának célja a rovarok gondozásának egyszerűsítése és a mézgyűjtés 2-3-szoros növelése volt.

A kemerovói méhgondozási rendszer lényege

A méhészeti technológia a következő tulajdonságokon alapul: az erős családokat széles utcákon tartják, tavasszal nem csökkentik, és nem távolítják el a lépeket, amelyeket a méheknek nem volt idejük beilleszkedni.A kaptárak vizsgálatát és elemzését nem gyakran végzik el - szezononként csak körülbelül 7-8 alkalommal. A fistulous királynőket a méhek szaporodására használják, ami szintén csökkenti az újratelepítési és tenyésztési munkákat.

A rendszer létrehozása a méhek megfigyelése és a fészkek átvizsgálása után kezdődött, hogy a méhek megkezdik a mikroklíma helyreállítását, ami 3 napig tart. Ezzel egy időben a méh elkezd tojásokat rakni. A rendszer alkalmazása a telelés utáni kaptárak kiállításának napján kezdődik. Mindegyikhez egy 3,5 kg súlyú mézzel és méhkenyérrel ellátott keret készül. A mézosztás kedvezőtlen időben is garantálja a családok biztonságát. A táplálék megérkezése a fészekben aktiválja a királynő munkáját, amely sokkal több tojást tojik.

Másnap a rovarokat tiszta, fertőtlenített kaptárakba ültetik át. Mézes és méhkenyéres kereteket adnak hozzá, kaptáronként 8-15 kg takarmány kell.Az átültetés során a méheket fertőtlenítik. A következő ellenőrzésre 1,5 hónap múlva kerül sor, amikor az összes takarmány elfogy. A gyakori ellenőrzéssel a családi élet felborul, a méh 3 napra leáll a tojásrakástól, a munkásméhek táplálják a lárvákat.

A méhlopások kockázata nő. A látogatások számának csökkentése lehetővé teszi, hogy a méhek csendesebben dolgozhassanak, a királynők több tojást tojhassanak, a méhész pedig jobb munkát végezzen, hiszen több kaptárt tud gondozni. A méhek termelékenysége növekszik – minden kaptárból 10-20 kg-mal több mézet lehet gyűjteni.

A kemerovói rendszer nem ismeri fel a családok egymáshoz igazodását, az ezzel a méhészeti módszerrel gyakorló méhészeknek nem kell az utódokat tartalmazó kereteket egyik kaptárból a másikba átvinniük. Ugyanakkor csökken a fertőzések átvitelének valószínűsége, és nem csökken a méz áramlása. A családok megerősítése helyett a gyengéket kivágják, az erősek szaporodnak és újakat kapnak, betelepítik őket a kaptárba.

Tavasszal a legyengült családoknak a szokásosnál több méz marad, a kaptárt szigetelik és 60-70 napig nem vizsgálják. A természetes megerősödés után a csalánkiütések kitágulnak. A fő mézgyűjtés előtt a méhet eltávolítják, a család eltávolítja a fistulált. Egy hónap múlva átvizsgálják a kaptárt, ha a méh nem működik kielégítően, akkor a mézet és a mézet elviszik. A család ismét előveszi a fistuláris méhet, ekkorra véget ér a mézgyűjtés.

Érvek és hátrányok

A kemerovói rendszer pólusai: a nem rokon anyák méhészetben tartásának képessége, a gondozási idő lerövidítése, az ellenőrzések számának csökkentése, amelyek során a méhek nem aggódnak, normális életvitelüket nem zavarják.

Ha a méhek újratelepítésével nem sikerül kiegyenlíteni a telepeket, csak erős rajok szaporodhatnak, ami a kolóniák valódi megerősödéséhez vezet. A rendszer hátrányának nevezik a méhészek a felesleges királynősejtek kitörésének szükségességét.

Kashkovszkij szerint a méhészetnek vannak támogatói és ellenfelei, de természetesen eredeti módszer, hiszen sok elv különbözik a hagyományostól. A módszer minden méhész számára alkalmas különböző kaptárszámú méhészetekben, magángazdaságokban és ipari gazdaságokban.