Zéró talajművelés: a No-Till technológia előnyei és hátrányai, hogyan

Az üzemanyag-megtakarítás és az erózió megelőzése érdekében célszerű nulla (takarékos) talajművelést bevezetni. Ez a módszer abban különbözik a hagyományos gazdálkodástól, hogy a földet nem szántják fel, a növényi maradványok a táblán maradnak, és talajtakarót képeznek. A vetés során egy kis barázdát készítenek, amelybe műtrágyát juttatnak, és magokat vetnek.

Mi az, hogy nincs talajművelés

A vadon élő növények magokat hoznak, anélkül csíráznak, hogy először beburkolnák a termőtalajt. Hasonló módszer alkalmazható mezőgazdasági növényeknél is. Azt a gazdálkodási technológiát, amelyben a földet nem művelik, nem művelésnek vagy nem művelésnek nevezik.

A természetvédelmi területhasználat végrehajtásának indoklása:

növénytermesztéshez nem szükséges szántani;
a természetben a növényi maradványok a föld felszínén maradnak és fejtrágyaként szolgálnak;
a megmaradt talajtakaró megvédi a talajt a víz párolgásától, véd a közvetlen napfénytől, az időjárás viszontagságaitól, és megakadályozza az eróziót.

A No-Till bevezetésével a talaj érintetlen marad a magvetéstől a betakarításig és a betakarítás után az új vetésig. Igaz, a vetési munkák során a vetőgépek csoroszlyái hosszú réseket készítenek a talajban. A takarékos technológia kizárja a talaj szerkezetének tönkretételét.

A No-Till használatakor a kezdeti szakaszban el kell pusztítani a gyomokat gyomirtó szerek segítségével. Minden következő évszakban a gyomok ellen vetésforgóval és zöldtrágyával küzdenek.

Ki találta ki?

Az első gazdálkodóknak eszébe jutott az a gondolat, hogy a vetőmagot megműveletlen talajba vetik. Régen egy pálca segítségével barázdákat készítettek a felszínen, szemcséket dobtak bele, és földdel borították be. Igaz, a mezőgazdasági termények fő ellenségei mindig is a gyomok voltak. A gyomok elleni küzdelem eszközeként ekét és mély szántást találtak ki.

Oroszországban a primitív mezőgazdaságot a 19. század 70-es éveiben Ovsinsky tudós tanulmányozta. Igaz, az orosz földek földhasználatának régi technológiája nem vert gyökeret. De az Egyesült Államokban a természetvédelmi mezőgazdaság a 20. század 30-as éveiben széles körben elterjedt. Az amerikaiak bevezették a No-Till-t, hogy megakadályozzák a szélerózió pusztító hatását a mezőgazdasági területeken. A brazil farmerek kölcsönözték tapasztalataikat.

A nullszaldó úttörőinek számos kihívással kellett szembenézniük. A gyomirtó szerek használata miatt a termést károsító vegyszerek felhalmozódtak a talajban. Az új módszer speciális berendezések (közvetlen vetőgépek) létrehozását igényelte.

A No-Till reneszánszát a herbicidek új generációjának felfedezése táplálta, amelyek a vegetatív gyomokat célozzák, és a talajjal érintkezve azonnal lebomlanak. A 60-as években a britek megalkották a Paraquatot és a Dukat-ot, amelyeknek köszönhetően a megművelt tábla azonnal vetésre kész volt.

Jelenleg a nulla technológiát széles körben használják az Egyesült Államokban, Argentínában, Brazíliában, Kanadában, Paraguayban és Indiában. A konzerváló talajkezelésnek köszönhetően az üzemanyagok és kenőanyagok megtakaríthatók, az eróziós folyamatok megakadályozhatók.

A No-Till előnyei és hátrányai

A mentési technológia előnyei:

a talajművelési műveletek számának csökkentése;
nem 15, hanem 3-5 felszerelés szükséges a pályán szezononként;
az autók talajnyomásának csökkentése;
munka-, pénz-, időmegtakarítás;
nincs szükség kultivátorokra;
az autójavítás és az üzemanyag költségeinek csökkentése;
mulcs megakadályozza a nedvesség elpárolgását és a gyomok csírázását;
javítja a talajszerkezetet;
jótékony rovarok (földigiliszták) populációja megőrizve;
a lebomló növényi maradványok hozzájárulnak a szerves anyagok felhalmozódásához a föld felső rétegeiben;
erózió megelőzve;
javul a csapadék beszivárgása;
a műtrágyákat nem mossa el a felszíni lefolyás;
növekszik a hozam.

A No-Till hátrányai:

nem használható magas páratartalmú körülmények között vízelvezető rendszerek létrehozása nélkül;
csak sík terepen használható (felületszintezés szükséges);
nem minden növényre vonatkozik;
herbicidekre van szükség;
A kártevők összegyűlnek a talajtakaró alatt;
speciális technika szükséges;
vetésforgót igényel, zöldtrágya telepítést.

Hol kezdjük az átállást az új technológiára

A No-Till módszer három fő szakaszból áll: a tábla herbiciddel történő permetezése, magvak elvetése érintetlen talajba, betakarítás. A műtrágyákat a vetés során alkalmazzák. Az ilyen mezőgazdasági tevékenységek végzéséhez speciális eszközök beszerzése szükséges (permetező, traktor, direkt vető tarlóvető, kombájn).

Először állítsa szintet a mezőn. A nulla technológia alkalmazása előtt előfeltétel a felület kiegyenlítése. A kiegyenlített földet ezenkívül mélylazítóval kezelik, amivel az eke „talp” megsemmisül.

A tavasszal a gyomcsírázás után herbicid permetezést végeznek. Feldolgozás után a mulcsozott talajfelszínt vetőgéppel megsemmisítjük. Ennek a technikának a nyitói V- vagy T-alakú barázdákat hagynak a talajon. Ezzel egyidejűleg vetik el a magokat, szalagos módszerrel megtermékenyítik a gyökér alá, és lezárják a magágyat.

Agrovegyszerek használata nem művelés nélküli talajban

A kezdeti szakaszban folyamatos gyomirtó szereket kell használnia. Vetés előtt a táblát megtisztítják a gyomoktól. A mezőgazdasági növények vegetációs időszakában bekövetkező súlyos fertőzés esetén szelektív gyomirtó szereket alkalmaznak. A következő szezonokban a gyomirtó szerek mennyisége csökken. A táblán szétszórt talajtakaró megakadályozza a gyomok növekedését.

De a rovarkártevők a növényi maradványok alatt szaporodnak. Számukat azonban a talajtakaró alatt élő rovarragadozók szabályozzák. Ha a kártevők erősen elszaporodnak, rovarölő szereket is alkalmaznak számuk csökkentésére. Igaz, a növény-egészségügyi rendszer agrokémia nélkül is javítható, vagyis a helyes vetésforgónak köszönhetően.

A gyomirtó és rovarölő szerek mellett fungicideket és műtrágyákat is használnak (szükséges a tenyészidőszak elején). Kijuttatásuk mennyisége és módja a növények állapotától függ. Az önjáró permetezőket feldolgozásra és fejtrágyázásra használják.

Fő művelés nélküli megvalósítási hibák

Alapvetés használatakor ne rohanjon a magok elvetésével. Hagyományos technológiával a vetés korán kezdődik, így a növények meghaladják a gyomok növekedését és felfogják a talaj nedvességét. A No-Till alkalmazásakor ezzel szemben ajánlatos megvárni a gyomok kikelését, és a kezelést folyamatos gyomirtó szerekkel végezni.

A műtrágyát helyben, vagyis a vetési munkák során a magok oldalára vagy alá célszerű kijuttatni. Ennek a módszernek a használatához speciális vetőegységre van szükség. De a gyomok nem férnek hozzá a műtrágyához.

A No-Till bevezetésével a gyompopulációk megváltozhatnak. A táblán megjelenhetnek a folyamatos gyomirtó szerekkel szemben ellenálló gyomok. Nem a gyomirtó kezelések számának növelésével kell felvenni a harcot ellenük, hanem egy hozzáértő vetésforgó segítségével, amelyben a növény maga gátolja a gyomok növekedését.