Vörösbarna talajok: összetétel és jellemzők, képződési tényezők

A vörösesbarna talajok a sztyeppek és a sivatagi szavannák talajai. Rövid füvű szavannák alatt alakulnak ki a trópusi sivatagokba való átmenet során. Ilyen talajok gyakran megtalálhatók Afrikában, Észak-Ausztráliában és Dél-Amerika egyes régióiban. A talaj felső részén 3-1,5% humusz található. Alul található az illuviális-karbonát réteg. Az ilyen földeket legelőként használják. Öntözési körülmények között jó termést hoznak.

A vörösbarna talajok összetétele és sajátosságai

Az ilyen területek fő jellemzői a horizontok szerkezetének, morfológiájának és tulajdonságainak különbségei. A horizont felső részeit általában könnyű szerkezet jellemzi. A szántóföldön a talaj homokos vagy homokos vályognak minősül.

A talaj fő tömege álhomok. Agyag- és homokszemcsékből áll, amelyeket a vas-oxidok szilárdan összetartanak mikroaggregátumokká. Az anyag fizikai jellemzőit tekintve valódi homokra hasonlít.

Alul egy sűrű agyagos horizont látható. Telített vas-oxidokkal, amelyek mikroaggregálttá teszik az anyagot. Aztán ott van a vasos csomók horizontja. Még lejjebb van a vastartalmú-meszes csomók horizontja - kankar.

A vas-oxidok és a mész csomók formájában történő egyidejű felhalmozódása egyedülálló jelenségnek számít, és kizárólag vörösesbarna talajokban fordul elő.

A magas vasprofil vörös-narancssárgává vagy téglavörössé teszi a talajt. Ez az ilyen földek jellemző tulajdonsága.

Terjesztés

Az ilyen talajok gyakoriak az északi és déli félteke egyenlítői monszun öveiben. A nedvesség együttható ezeken a helyeken évi 4-6 hónapig 0,6-0,8. Az év többi részében 0,3-0,4 szinten van. Ezeken a területeken gyakoriak a szavannák, a xerofita világos erdők és a cserjések.

Ausztráliában, Afrikában és Délkelet-Ázsiában különösen elterjedt vörösesbarna területek gyakoriak. Leggyakrabban jó vízelvezetésű magas síkságokon találhatók. Sokkal ritkábban lehet ilyen talajt látni a hegyekben.

Alakító tényezők

Az ilyen típusú talajok kialakításához a következő feltételek szükségesek:

1. Nedves melegtől forró éghajlatig.
2. Talajképző kőzetek – ezek közé tartoznak a ferrsiallit-allit vagy ferrallit összetételű termékek.
3. Elhelyezés a terepen, amely lehetővé teszi a normál vízelvezetést és elkerüli a súlyos eróziót.
4. Nagy biológiai kerékpáros kapacitás.
5. A dombormű kora, amely elegendő a ferrallitikus mállási termékek kialakulásához.

Gazdasági felhasználás

A vörös-barna talajt ma legelőként használják. Néha azonban mezőgazdasági célokra használják őket. Az ilyen talajok alkalmasak földimogyoró, kukorica, gyapot termesztésére.

Az ilyen talajjal rendelkező országokra jellemző rossz gazdálkodási technológia és az erózió elleni intézkedések elhanyagolása esetén az eróziós folyamatok széles körben elterjedtek, és az ökoszisztéma termelékenysége csökken.

A világ egyes régióiban – különösen Afrika Száhel-övezetében – ezek a talajok kifejezett antropogén elsivatagosodásnak vannak kitéve. Ennek kezelése nagyon problematikus. Ez a folyamat jelentős tőkebefektetést és jelentős társadalmi-gazdasági átalakulást igényel.

A vörösesbarna talajok számos jelentős tulajdonsággal rendelkeznek, és csak Afrika, Ausztrália és Ázsia bizonyos területein találhatók meg. Megfelelő megközelítéssel az ilyen talajok hasznosíthatók a mezőgazdaságban.

Ajánlott