A talajvíz tulajdonságai: a rezsim típusai és típusai, szabályozásának módjai

Minden mezőgazdasággal foglalkozónak azt tanácsoljuk, hogy figyeljen a talaj víztulajdonságaira. A talajkutatók felhívják a figyelmet a nedvesség beáramlásának, mozgásának és felhalmozódásának fontosságára. Ezek a szerves anyagok felhalmozódásának, mozgásának és kimosódásának jellemzőihez kapcsolódnak, amelyek a talajképző folyamatok termékei. A vízrendszer alatt a talaj szerkezetébe belépő nedvességfolyamatok összességét, a talajban lévő állapotát és a költés folyamatát értjük.

A talajvíz kategóriái, jellemzői, elérhetősége a növények számára

A Föld szerkezetében lévő víz heterogén szerkezetű, ezért fizikai jellemzőiben jelentősen eltér.

Kemény

A víznek ez a formája jég. Folyékony és párás nedvesség potenciális forrásának tekinthető. A jégképződés szezonális vagy évelő. 0 fok feletti hőmérsékleten folyékony vagy gőzzé válik.

Kémiailag kötött

Ez a fajta víz az ásványi anyagok összetételében hidroxilcsoport vagy egész molekulák formájában van jelen. Az első esetben a nedvességet alkotmányosnak nevezik. A talajból 400-800 fokig történő égetéssel távolítják el. A molekulák formájában megjelenő vizet kristályvíznek nevezzük. A föld 100-200 fokos melegítésével eltávolítható.

A kémiailag kötött víz a legfontosabb paraméter, amely alapján a talaj összetételét megérthetjük. Ez az anyag jelen van a föld szilárd fázisának összetételében, és nem tartozik független fizikai testekhez. A kompozíció nem mozdul el, nincs oldószer jellemzője, és nem elérhető a növények számára.

Gőzös

Ez az anyag a talajlevegőben és a pórusokban vízgőz formájában van jelen. A párás nedvesség képes együtt mozogni a talajlevegő áramával, és a talaj nedvességkapacitásától függ.

Bár a párás nedvesség mennyisége nem haladja meg a talaj tömegének 0,001%-át, nagyon fontos a talajnedvesség megfelelő újraelosztása szempontjából, és segít megvédeni a növények gyökérszőrét a kiszáradástól. Kondenzációkor a gőz folyadékká alakul.

Szorbált

Ez az anyag a szilárd talajelemek felszínén lévő gőzös és folyékony víz szorpciója eredményeként jön létre. Fizikailag kötöttnek is nevezik. Az ilyen víz erősen kötött és laza kötésűre oszlik. Ez a fokozatosság a föld szilárd fázisával való kapcsolat erősségén alapul.

Szorosan kötött vagy higroszkópos víz keletkezik a molekulák adszorpciója miatt a páraállapotból a talaj felszínén.A föld azon képességét, hogy áthaladjon és elnyelje a pára nedvességet, higroszkóposságnak nevezzük. Az erősen megkötött vizet a megnövekedett nyomás rögzíti a felületen. Ez vékony filmréteget képez a talajszemcséken.

A talajrészecskék vízzel való érintkezése során annak további felszívódása figyelhető meg, és lazán kötött víz képződik. Nincs olyan szilárdan rögzítve, és lassan a nagyobb filmes töredékektől a kisebb részecskék felé halad.

Ingyenes

Ez a víz a talaj aktív rétegében, a laza kötés tetején található. Nem kapcsolódik vonzási erők révén a talajtöredékekhez. A talajban lévő szabad víz lehet kapilláris vagy gravitációs.

Kapilláris

Ez a fajta nedvesség a föld vékony kapillárisaiban található. Az összes fázis határfelületén megjelenő kapilláris erők hatására mozog - szilárd, folyékony és gáznemű. Ez a fajta nedvesség tekinthető a növények számára leginkább hozzáférhetőnek.

A talajok víztulajdonságai

A talajok bizonyos tulajdonságokban és jellemzőkben különböznek. A kertészeknek ezt mindenképpen figyelembe kell venniük.

Víztartó képesség

Ezen a kifejezésen a talaj nedvességmegtartó képességét értjük, amely a szorpció és a kapilláris erők hatására társul. Azt a maximális vízmennyiséget, amely bizonyos erők hatására vissza tudja tartani a talajt, nedvességkapacitásnak nevezzük.

Attól függően, hogy a talaj milyen formában tartja a nedvességet, létezik teljes, kapilláris, minimális és maximális molekuláris nedvességkapacitás.

Talaj vízáteresztő képessége

Ez a fogalom magában foglalja a föld azon képességét, hogy felszívja és átengedi önmagán a vizet. A vízáteresztő képességnek 2 fokozata van:

1. Abszorpció – a víz talaj általi felszívódását és a telítetlen talajba való átjutását jelenti.
2. Szűrés – ez a kifejezés a nedvességnek a talajban történő mozgását jelenti a gravitáció és a nyomásgradiens hatására a talaj nedvességgel való teljes telítettsége mellett.

A vízáteresztő képességet a víz mennyisége határozza meg, amely egységnyi idő alatt, 5 centiméteres víznyomás mellett átfolyik a talaj meghatározott egységnyi területén. A mutató folyamatosan változik. A vízáteresztő képesség egyensúlyát a talaj granulometrikus összetétele és kémiai jellemzői határozzák meg. Befolyásolja szerkezetük, sűrűségük, páratartalmuk is.

A nehéz szerkezetű talajok vízáteresztő képessége alacsonyabb a könnyű talajokhoz képest. A föld összetételében lévő nátrium vagy magnézium jelenléte, amelyek miatt a föld gyorsan megduzzad, szinte vízállóvá teszi a szerkezetet.

Vízemelő képesség

Ezen a kifejezésen a talaj azon képességét értjük, hogy a kapilláris erők hatására kiváltja a benne lévő nedvesség felfelé irányuló mozgását. A talaj nedvességemelkedésének magasságát és mozgásának sebességét a talaj granulometriai és szerkezeti összetétele befolyásolja.

A nedvesség növekedési ütemét a talajvíz mineralizációs foka is meghatározza. Az erősen mineralizált vizeket alacsonyabb magasság és emelkedési sebesség jellemzi. De az ásványos vizek magas elhelyezkedése növeli a talaj gyors szikesedésének kockázatát. Ez a veszély akkor merül fel, ha 1-1,5 méteres magasságban helyezkednek el.

A talajvízrendszer típusai

A vízrendszerek változatos formában léteznek, és mindegyiknek sajátos jellemzői vannak.

Cryogenic

Ez a vízrendszer általános permafrost körülmények között. Ugyanakkor a talaj fagyos része vízálló. Ez egy víztartó, amely fölött egy örökfagyos süllő található. Ez a felolvasztott talaj felső részének vízzel való telítéséhez vezet. Ez a szabályozási mód az egész vegetációs időszakban megfigyelhető.

Öblítés

Az elmélet szerint ez a rezsim olyan régiókban figyelhető meg, ahol az éves csapadék teljes mennyisége meghaladja a párolgást. A teljes talajszelvény minden évben ki van téve a talajvízzel való nedvesítésnek és a talajképző termékek gyors kimosódásának. A mosás típusának hatására vörös szennyeződések, sárga szennyeződések, podzolos szennyeződések képződnek.

Ha a talajvíz közel helyezkedik el, és a talajokat rossz vízáteresztő képesség jellemzi, akkor a vízrendszer mocsaras altípusa alakul ki. Ez láp és podzolos-láp talajtípusok kialakulásához vezet.

Időszakos öblítés

Ezt a fajt a csapadék és a párolgás átlagos egyensúlya jellemzi. Ugyanakkor a talaj korlátozott nedvesedése száraz években váltakozik a nedves időszakok átnedvesedésével.

A talaj túlzott csapadékkal öblítése 1-2 alkalommal fordul elő több év alatt. Ez a fajta vízjárás a szürke erdőtalajokra, a kilúgozott és podzolosodott csernozjomokra jellemző. A talajokat instabil nedvességellátás jellemzi.

Nem öblítés

Ezt az üzemmódot a csapadék eloszlása jellemzi, főleg a talaj felső rétegeiben. A talajvizet azonban nem éri el. A nedvesség cseréje gőz formájában történik. Ez a fajta vízrendszer a sztyeppei talajtípusokra jellemző. Ide tartozik a gesztenye, a szürkésbarna sivatag, a barna félsivatagi talaj és a csernozjom.

Az ilyen talajokon csökken a csapadék mennyisége és fokozódik a párolgás. A vízjárás értékelésére nedvességtényezőt dolgoztak ki. Ebben az esetben 0,6-ról 0,1-re csökken.

A tavasszal a sztyeppei talajban felhalmozott víztartalékokat aktívan a transzspirációra és a fizikai párolgásra fordítják. Mire eljön az ősz, nagyon alacsonyak lesznek. Sivatagi és félsivatagos területeken lehetetlen öntözés nélkül gazdálkodni.

Effluent

Ez a szikes talajrendszer a sztyeppei, sivatagi és félsivatagos övezetekre jellemző. Magas talajvízszinttel rendelkezik. A jó vízáteresztő képességű talajokat felfelé irányuló nedvességáramlás jellemzi. A talajvíz fokozott mineralizációjával a könnyen oldódó sók behatolnak a talajba, ami kiváltja annak szikesedését.

Öntözés

Ez a vízrendszer akkor jön létre, ha a talajt öntözővízzel is megnedvesítik. Az öntözéshez használt víz megfelelő adagolásával lehetséges olyan nem öblítő típust kapni, amely a legmagasabb, az egységhez közeli nedvességtényezővel rendelkezik.

Hogyan szabályozzuk a vízrendszert

Intenzív mezőgazdasági körülmények között nagy jelentősége van a vízgazdálkodás megfelelő szabályozásának. Ugyanakkor fontos speciális technikák alkalmazása, amelyek célja a kedvezőtlen tényezők kiküszöbölése.

A kívánt eredmény elérése érdekében fontos, hogy a talajba jutó nedvesség mennyiségét a fizikai elpárologtatáshoz való felhasználásával egyensúlyba hozzuk. Következésképpen a nedvességtényezőnek a lehető legközelebb kell lennie az 1-hez.

A vízjárás szabályozása az éghajlati és talajviszonyok figyelembevételével történik. A nedvességben lévő növények iránti igény szintén nagyon fontos.

A túlzott nedvességtartalmú zónákban a rosszul lecsapolt talaj vízháztartásának javítása érdekében meg kell tervezni a felszínt és ki kell egyenlíteni a különböző típusú mélyedéseket. Ezeken a helyeken figyelhető meg a nedvesség stagnálása.

Az átmenetileg túlzott nedvességtartalmú talajból a felesleges nedvességet el kell távolítani. Ehhez ajánlatos ősszel bordákat készíteni. A mocsaras talajok vízelvezetést igényelnek.

A talaj víztulajdonságai nagy jelentőséggel bírnak a sikeres gazdálkodásban. Ezért nagyon fontos, hogy bizonyos növények ültetése előtt megismerkedjen velük.

Ajánlott