Réti talajok: jellemzők és rövid jellemzők, növényzet

Réti talajok az erdőssztyeppek, sztyeppek és hegylábi övezetekben, valamint a nagy folyók deltáiban találhatók. Tekintsük a réti talajok jellemzőit, a szelvény morfológiai szerkezetét, azokat a folyamatokat, amelyek ennek a talajtípusnak a kialakulásához vezetnek, mely talaj altípusok tartoznak a réti talajokhoz. Milyen növényzettípusok jellemzőek a réti talajokra, melyek azok kialakulásához fontosak.

A réti talajok sajátosságai

Rétek növényzete alatt alakulnak ki, felülről megnövekedett nedvességgel vagy talajvízzel. A talajszelvényre jellemző, hogy alsó részén gleyréteg, felső részén humuszos réteg található, ezek gyakran szikesek és karbonátosak.

Az ilyen típusú talajok a szürkeföld zónában találhatók, jellemző rájuk a termékeny réteg magas humusztartalma (4-5%), az évelő lágyszárú növényzet maradványainak lerakódása miatt.

A réti talajok lúgosak, elsősorban a sóval telítettség miatt. A profil alsó részén a karbonátok felhalmozódása figyelhető meg. Néha a gipszet különböző horizontokban tartalmazhatja.

A profil morfológiai szerkezete

A réti talajszelvény szerkezete a következő: humuszos gyepréteg, melynek vastagsága 10-20 cm. Ezután jön egy sötétszürke, kékes árnyalatú, 20-40 cm vastag, csomós szerkezetű réteg. Ezt követi a benne lévő karbonátoktól fehéres horizont, rozsdás-okker foltokkal. Alul viszkózus, szürke vagy fehéresszürke színű gley réteg látható, szintén karbonát zárványokkal.

Fő talajképző folyamatok

A réti talajok gleyes és egyben szikes folyamatok hatására alakulnak ki. Az ilyen talajokat a nagy mennyiségű esővíz és a talajnedvesség képezi, amely az alsó horizontokból emelkedik ki.

A rétek talajai általában sík területeken helyezkednek el, nem kellően vízelvezetésűek, állandó felszíni vagy földalatti nedvességnek vannak kitéve. A talajvíz mélysége 1-2,5 m. A réti talajok sajátossága a füves és gyep, a legfelső réteg gyökérrel átitatott, ami sűrűséget ad.

Altípus áttekintése

A réti talajok 4 altípusra oszthatók: tipikus, mocsárréti, csernozjom és hegyi rét. A tipikusak jellegzetes tulajdonságokkal rendelkeznek, és az egész területen és az egész szürkeföld zónában elterjedtek.A réti mocsár elsősorban az erdőssztyepp zóna déli részén, sík síkságon, talajvizes területeken (1,5-3 m) terjedt el. Nád, sás és egyéb mocsári növényzet alatt képződnek, amelyet száraz időszakban a réti növényzet vált fel. A talajvíz hatása miatt sós lehet.

A réti lápokat humuszra és iszapra osztják. A humusz a felső rétegben sok humuszt tartalmaz. Az iszap iszapot tartalmaz, a nedves felső horizont száradás után tömbössé válik.

A rétek csernozjom talajai nem vizesek, hiszen a talajvíz mélysége legalább 5 m. A sztyeppei évelő pázsitok alatt képződik. A hegylábi területeken hegyi rétek képződnek. A felső rétegben sok humuszt tartalmaznak, de ahogy mélyül, aránya meredeken csökken.Savas reakciót mutatnak, sok törmeléket tartalmaznak.

Növényzet

Timothy, kékfű, csenkesz, réti muskátli, búzavirág, lóhere, repce, búzavirág, lucerna, pitypang, mezei rókafarkkóró, egérborsó, len, útifű, orbáncfű, áll, csikósláb, sündisznó csapat, azaz , a sztyeppei zónára jellemző növények.

A réteket kiváló legelőként és kaszálóként használják. Takarmányfüvek, általában évelő vagy hüvelyesek termesztésére is használják. A hüvelyesek nitrogénnel telítik a talajt, az évelő füvek erősítik és javítják a szerkezetet.

A zab, a repce, a len, a gyökérnövények és a zöldségfélék trágyázás után a réteken termesztenek mezőgazdasági növényekből.

A réti talajok olyan körülmények között jönnek létre, amelyeknek megvan a maga sajátosságai, ez a gley- és gyepfolyamatok, a külső és belső nedvesség kombinációja.Síkságon vagy kis lejtőkön alakulnak ki, ahol magas a talajvíz előfordulása. Kialakulásukban a sztyeppei évelő lágyszárú növényzet vesz részt, amely gyepet és meglehetősen magas humuszszintet képez. A réti talajokat főként legelőnek és kaszálónak használják, megművelve növénytermesztésre is használható.