A kelet-európai síkság talajai: leírás és 5 típus, jellemzők

A kelet-európai síkság hatalmas területet foglal el északról délre és keletről nyugatra. Éghajlata többnyire mérsékelt vagy mérsékelt övi kontinentális, ezért a természetes övezetesség egyértelműen megnyilvánul. Vegye figyelembe a kelet-európai síkság talajainak jellemzőit, gyakori típusait, összetételét, morfológiai jellemzőit és tulajdonságait, növényfajok sokféleségét.

A kelet-európai síkság talajainak adottságai

Az Orosz-síkság talajai a növénytakaróhoz hasonlóan zónán terjednek. Legészakon egy tundra található, durva humuszos gley és gley talajokkal.A tajga északi részén a talaj gley-podzolos, délebbre pedig podzolos és gyep-podzolos. Az ilyen talaj a vegyes erdőkre is jellemző. A vegyes erdőkben és az erdősztyeppekben szürke erdőtalajok képződnek. A közönséges, tipikus, podzolos csernozjomok a sztyeppeken, gesztenye- és barna talajokon, szoloncsakok és szolonyecek - a Kaszpi-tengeri alföldön képződnek.

Gyakori típusok

A kelet-európai síkság talajainak szerkezete, mechanikai és kémiai összetétele és tulajdonságai igen változatosak, mivel különböző éghajlati viszonyok hatására alakulnak ki.

Tundra durva humusz gleys

Csak a síkság északi részén található. A felső rétegben a lebomlott mohamaradványokból származó szerves anyag intenzíven felhalmozódik. A természeti zóna területének nagy része vizes, gyenge természetes lefolyású, tundra tőzeges-gley és tőzeges-gley talajok jelennek meg.Felülről 3-5 cm vastagságú almozás borítja őket, amely sok tőzeget tartalmaz. Következik a humuszos, illuviális és örökfagyréteg.

A tundra talajainak rétegeiben az ásványi elemek tartalma megközelítőleg azonos, a kovasav kémiailag aktív formáinak nagy százaléka megtalálható. Ezek savasak. A profil felső horizontja vasat tartalmaz nem szilikát formában. A felső réteg fulvát típusú humuszt tartalmaz, de nem sok van belőle, és minél alacsonyabb a réteg, annál kevesebb.

Gley-podzolic

Ez a fajta talaj a kelet-európai síkság északi részén is megtalálható. Mocsári talajjal kombinálják. Gley-podzolos talajok jó vízelvezetésű területeken, lapos dombok lejtőin találhatók. A legfelső réteget tőzeg képviseli, majd egy világos színű gleyes réteg van. Alatta egy életviális réteg található, vastagsága 3-12 cm.

Ezután egy átmeneti réteg és egy texturális horizont következik, amely fokozatosan az alatta lévő kőzetté alakul. Az alacsony tápanyagtartalom miatt a gley-podzolos talajok nem használhatók a mezőgazdaságban.

Podzolic

Magas páratartalom, alacsony hőmérséklet mellett, az északi tűlevelű erdőkre jellemző. Több horizontból állnak: 3-5 cm laza alom moha, tűlevelű alom, tőzeggel keverve. Ezután jön a humuszos-eluviális szerkezet nélküli réteg 5-10 cm vastagságban Következik a megfelelő, sűrű, finomszemcsés, hamvasfehéres színű podzolos horizont, vastagsága 10-20 cm, alatta két illuviális horizont, sűrű, szerkezet nélküli, 10-50 cm vastagságú, a felső humusszal dúsított. Sárgás talajképző kőzet kékes gley foltokkal.

A podzolos talajok, még műveltek is, nem termékenyek, csak 1-2% humuszt tartalmaznak a felső horizonton. Savanyúak, nem telítettek sóval, ásványi anyaggal, alacsony a felszívódási fokuk, általában kedvezőtlen fizikai tulajdonságokkal rendelkeznek.

Szürkeerdő

Az ilyen típusú talajok az erdőssztyepp zónában képződnek kimosódó vízviszonyok mellett, széles levelű és vegyes erdőkben, bőséges, különböző típusú fűfélékből álló növényzettel. A szürke erdőtalajok szülőkőzetei Oroszország európai részén lösz és vályog, Szibériában vályog és agyag.

A szürke erdők a következő rétegekből állnak: vékony erdei avar, finom szemcsés rögös szürke humuszhorizont, felső részén a növények gyökerei gyepet alkotnak. Ezután jön a humuszos-eluviális réteg, erős fehéres szilícium-dioxid porral, ami sötétszürke talajban nem biztos, hogy jelen van. Utána egy finom diós szerkezetű szürkésbarna illuviális-illuviális réteg és egy prizmás-dió szerkezetű barnásbarna illuviális horizont.

Alatt az anyakőzethez átmeneti horizont található. Kevésbé sűrű, mint az előző réteg, és kevésbé strukturált. Gyakran tartalmaz karbonátos daganatokat pszeudomicélium és homályos foltok formájában.

Csernozems

Humuszban gazdag, huminsavak és sók sötét színt adnak nekik. Évelő lágyszárú növényzet alatt alakulnak ki vályogokon, agyagosokon, mészkövön, mérsékelt kontinentális éghajlaton. A vízjárás kimosódásmentes vagy időszakosan kimosódó, jellemző a túlszárítás és a nedvesítés éves váltakozása, a pozitív hőmérsékletek túlsúlya.

A humusz az évente a talajban maradó nagy mennyiségű növényi maradvány bomlásából halmozódik fel. Százalékosan kifejezve a magas természetes termékenységű csernozjom humusztartalma eléri a 15%-ot.

A humifikáció után megmaradt anyagok a felső rétegben maradnak. A humuszrétegben a tápanyagok szerves-ásványi vegyületek formájában rögzülnek.

A csernozjomok kiváló víz-levegő tulajdonságokkal rendelkeznek, csomós vagy szemcsés szerkezetűek, semleges vagy enyhén savas reakciójúak, a felszívódó komplex akár 70-90% kalciumot is tartalmaz.A talajban jó feltételek jönnek létre a talaj mikroflórájának fejlődéséhez. Gazdasági értékét tekintve a csernozjom tekinthető a legjobb talajnak, erős természetes termékenység jellemzi őket, ezért legtöbbjük felszántott.

Növényzet

A tundrát apró lágyszárú növényzet, mohák és alacsony cserjék uralják. A tavak körül sás-gyapotfüves növényzet nő, fűvel és gabonafélékkel keveredve. Délebbre a törpefüzek és nyírfák zuzmókkal és mohákkal keveredve jelennek meg.

A tundra déli határán van egy átmeneti zóna, az úgynevezett erdei tundra. Itt világos erdő jelenik meg, amely szibériai lucfenyőből, kanyargós nyírból és vörösfenyőből áll. Az alföldet mocsarak vagy sűrű cserjebozótok foglalják el, amelyek kis fűzekből és nyírfákból állnak.Sok bogyó – áfonya, áfonya, gyógynövények és zuzmó.

A tűlevelű erdők a kelet-európai síkság tajgájában elterjedtek, a tajga keleti részén vegyes és széles levelű erdőkkel váltakoznak. Délen homokos síkságok jelennek meg - erdők. A fenyvesek dominálnak sekély homoktalajokon. Az erdők mocsarai között alacsony füves növényzet uralkodik.

A tajga európai részén az európai és a szibériai lucfenyő tűlevelű erdői együtt élnek. Nyugaton, az Urálon túl szibériai fenyő, vörösfenyő, szibériai cédrus található. A fenyvesek a folyóvölgyeket foglalják el, ahol éger, nyár és nyír található. Sok mocsár sphagnum növényzettel. Az ártéri és hegyvidéki rétek is elterjedtek a tajgában.

Az erdőssztyepp zónában alacsony síkságok és magaslatok váltják egymást, főként tölgyesekkel borítva. A sztyeppei csernozjom évelő fűvel borított, gyakran füves.A Kelet-Európai-síkság szélső délkeleti részén, a Kaszpi-tengeri alföldön félsivatagok és sivatagok, valamint zsályás-gabonasztyeppek övezetei találhatók. Itt artemisia és tollfű nő, délen a sósfű uralkodik. Alacsony növekedésű növényzetbe tartozik a csenkesz, xerofita tollfű, félcserjék. Tavasszal virágzik a tulipán és a boglárka. A sónyalókon a fekete üröm mellett a sósfű, a kermek és a tamarik nőnek.

A kelet-európai síkság talaja és növénytakarója egyértelműen meghatározott zónákat mutat. A síkság nagy részén látható változás tapasztalható a természetes zónákban - az északi tundrától a délkeleti sivatagokig. Bármely talaj-klimatikus zónát jellegzetes talajtípusok, a növényzet és a kapcsolódó fauna faji sokfélesége jellemez.

Ajánlott