Afrika talajai: térkép és 6 fajta talaj, jellemzőik és alkalmazásaik

Afrika a legmelegebb kontinens, miközben az éghajlati övezetek, amelyekben található, változatosak – a sivatagoktól a nedves erdőkig. A kontinens talajai is eltérőek. A változatosságot a csapadék mennyisége és a csapadék időszaka magyarázza. Tekintsük Afrika talajainak sajátosságait, mely típusok a legjellemzőbbek a kontinensre és azok gazdasági felhasználására.

Jellemzők

A trópusi zóna talajaira a lateritképződés a jellemző. A nedves egyenlítői erdők talaja vörös-sárga (a vörös szín vas-oxidot ad a talajnak), nedvesség- és levegőáteresztő, erőteljes, de kevés humuszt tartalmaz, bár a szerves anyag felső rétege gyorsan lebomlik.A talajvíz közel kerül a felszínhez. A Kongói-medence nyugati részén a folyók lassú áramlása miatt a laterit talajok gleyessé válnak, nagy területet foglalnak el a trópusi mocsaras talajok.

A szárazföld középső részétől északra és délre a vörös-sárga talajok vörössé válnak, amelyek nedves szavannák és örökzöld erdők alatt fejlődnek ki. A vörösesbarna talajok nagy területeket foglalnak el Afrika déli és délkeleti részén.

A térkép azt mutatja, hogy a trópusi sivatagokat primitív, kavicsos vagy kavicsos talajok foglalják el, a félsivatagok szürke talajok, az oázisokban - lúgos szikes és szikes talajok. Közelebb a Földközi-tenger partjához, az Atlasz és Fok-hegység nedves vidékein barna talajok képződnek, a száraz területeken (Egyiptom és Líbia partvidéke) szürkésbarna, magas gipsz- és karbonáttartalommal.

Milyen talajok jellemzőek Afrikára

Az afrikai talajok mindkét irányban szimmetrikusan térnek el az egyenlítőtől.

Vörösek

Ezek a szavannák domináns talajai, és a nedves és száraz éghajlat állandó változásának folyamatai képződnek. Azokon a területeken, ahol több a nedves nap, mint a száraz nap, repedések keletkeznek a felületen. A vörös talajokban kevés a humusz, a kimosódási folyamatok miatt savanyúak. Azokon a területeken, ahol több a száraz nap, a talaj elsötétül és humuszosabb lesz.

Afrika talajának vörös színe a magas vas-oxid tartalom eredménye, a humusz százaléka eléri az 1,5-2%-ot, összetételében a fulvosavak dominálnak. Az északi részen, közelebb a sivataghoz, a talaj fokozatosan vöröses-fekete színűvé válik.

A szárazság időszakában a talaj csomós megjelenést kölcsönöz, csapadékos időszakban lemosódik, eróziós folyamatok aktívan működnek benne. A felső horizont alatt sűrű réteg halad át, amely nem engedi át jól a nedvességet, és benne maradnak a felülről mosott ásványok.

Vörös-barna

Az ilyen típusú talajok tipikus száraz szavannák és trópusi erdők alatt alakulnak ki, a szárazföld keleti részén. Itt a száraz évszak 6-7 hónapig tart, évente 80-1200 mm csapadék hullik, az ilyen körülmények (stabil magas hőmérséklet, valamint a száraz és nedves évszakok váltakozása) különböző tulajdonságú, összetételű és morfológiájú rétegekből álló talajt képeznek.

A felső horizont granulometrikus összetételében könnyű, homokos vagy homokos vályog, nedvességelnyelő, jól átereszti a vizet és a levegőt. Alatta sűrű, nagyon gyenge szerkezetű agyagréteg található. Vas-oxiddal van impregnálva. Alatta van egy horizont magas mész- és vas-oxid csomókkal. A vas nagy százaléka a talaj minden rétegében különleges színt ad a talajnak.

Primitív, kavicsos vagy kavicsos

Ezek a trópusi sivatagok talajai, főleg a szárazföld északi felében találhatók, a sivatag déli részén szűk sávban húzódnak a kontinens nyugati széle közelében. Teljesen terméketlenek, szerkezettelenek és nagy területeken gyakran szikesek. Gyakoriak a mész- és gipszkéreg, vastagságuk néhány centimétertől 1-2 m-ig terjed.

Sós és lúgos szikes talajok

Az ilyen típusú talajok felső rétegei oldható sókban gazdagok, ezért szinte alkalmatlanok a növényzet növekedésére. Az afrikai szolonchak talajok morfológiai szerkezete abban nyilvánul meg, hogy a felső horizont sók felhalmozódását tartalmazza kéreg vagy fehéres-szürke vagy fehér színű laza réteg formájában. A talajszelvényben a sók finom kristályos felhalmozódások formájában, fényes erek vagy zárványok formájában jelennek meg.

A sók felhalmozódása a felszín közeléből érkező nedvesség és az ásványos talajvíz elpárolgása miatt következik be.A szoloncsak réteg szinte nem tartalmaz humuszt, alatta talajképző kőzet, szintén szikes. A szikes mocsarak különböző vastagságúak lehetnek, de mindig 5-15% arányban tartalmaznak könnyen oldódó sókat. Legnagyobb számuk a felszín közelében található, általában a kéregben, de minél mélyebb, annál kisebb a számuk.

Sierozems

Száraz szubtrópusi éghajlaton alakult ki vályogon. Ezek laza, világos színű talajok, amelyek felszínén magas a karbonáttartalom. A szerozem több mint 4% humuszt tartalmaz, ez a réteg nem haladja meg az 50 cm-t. Az ilyen talajok termőképességének növelése érdekében ásványi műtrágyák kijuttatását igénylik.

Barna, szürke, karbonátokban és gipszben gazdag

A kontinens északnyugati és délnyugati részén a keményfás erdők és cserjék alatt barna afrikai talajok képződnek.Általában agyagos vagy nehéz vályogosak, ha a talaj sűrű üledékes kőzeteken képződik, a profil vastagsága eléri az 1 m-t, a laza kőzeteken a vastagság nagyobb. A humusz a barna talajokban a felső rétegben legfeljebb 5%, 1 m mélységben is megtalálható, ahol a tartalma 1%. A talaj vas vagy alumínium általi differenciálódása gyengén kifejezett. A humuszréteg savassági reakciója semleges, de ahogy lefelé haladsz, a savasság növekszik.

A szürkésbarna talaj száraz szubtrópusokon, száraz cserjék és füves növényzet alatt fejlődik ki. Afrika szürkésbarna talajai kimosódásmentes vízviszonyok és alacsony talajvíz előfordulása mellett alakulnak ki.

A talajok morfológiai felépítése a következő: a tetején 20-25 cm vastag, nehéz agyagos humuszréteg található. Fokozatosan átmegy a második horizontba 0,5-1 m vastag, sűrű, kis tömbös szerkezetű, magas karbonáttartalmú, melyek erek formájában jelennek meg.A következő rétegben a karbonátok még nagyobbak, és foltok és csomók formájában láthatók. Az anyakőzet karbonátokat is tartalmaz, általában sóoldatot.

A humusz mennyisége Afrika szürkésbarna talajában kicsi, de elég mélyen fekszik. A reakció enyhén lúgos vagy lúgos a sókkal való telítettség miatt. A talajok mechanikai összetétele szerint nehezek, agyagosak a profil teljes vastagságában, de különösen a középső részen. Szellőztetésük és nedvességáteresztő képességük alacsony.

Talajalkalmazások

Az afrikai szavannák kedvezőek a mezőgazdaság számára, jelentős területeket irtottak ki és szántottak fel. Az itt termesztett növények a gyapot, kukorica, földimogyoró, dohány, rizs, cirok. Legelőként is használják.

A citrusféléket, a szőlőt, a gyümölcsöt, a kávét barna és szürkésbarna talajon termesztik. A terméshozam növelésére mezőgazdasági technikákat alkalmaznak: öntözést, trágyázást, szerves és ásványi anyagokat, intézkedéseket tesznek az erózió ellen.Datolyapálmát, fügét, gyümölcs- és olajfákat, citrusféléket és bizonyos típusú zöldségeket termesztenek az oázisokban.

Afrika talajainak egyik jellemzője az egyenlítőhöz viszonyított szimmetria. Akárcsak a világ más részein, itt is az éghajlat és a mögöttes kőzetek alakítják. Különböznek a talajképző kőzetben, a horizontok vastagságában, a levegő- és nedvességkapacitásban, a szervesanyag- és ásványianyag-tartalomban. Különféle növényzet oszlik el rajtuk, nedves erdőkből, cserjékből, füvekből; nagyon ritka növényzet még a sivatagokban és a szikes talajokban is létezik.

A legtöbb afrikai talaj alacsony humusztartalmú, ezért természetes állapotukban nem túl termékeny, de állandó öntözés mellett növénytermesztésre, műtrágyázásra és egyéb termékenységjavító intézkedésekre használható.

Ajánlott