Patás rothadás: a harapás tünetei és a szarvasmarhák otthoni kezelése

A lábrothadás (nekrobakteriózis) előfordulása a gazdaságokban mindenhol elterjedt. A következmény a termelékenység és ennek megfelelően a tej és hús értékesítéséből származó haszon csökkenése. Nézzük meg, mi okozza a betegséget, mik a tünetei, hogyan lehet diagnosztizálni és kezelni, és hogyan lehet megelőzni a betegség előfordulását és terjedését a gazdaságokban.

Hogyan történik a fertőzés?

A patarothadás a pataközi térben lévő szövetek gyulladása, amely elhalássá alakul, valamint rothadásos folyamatok a pataszarvban. A szarvasmarhák betegségének kórokozói a Fusobacerium nekrophorum és ritkábban a Dichelobacter nodosus baktériumok, amelyekhez a sérült patákba behatoló gennyes-nekrotikus mikroflóra csatlakozik.A lábrothadás kórokozói és a másodlagos fertőzés fokozza szinergiájukat.

A patás rothadás vagy harapás könnyen átterjed a beteg tehénről az egészségesre. A fertőzés főbb átviteli módjai: a beteg egyén érintkezése egészségesekkel, piszkos ágyneműn keresztül baktériumok kerülhetnek a telepre érkező járművek gumiabroncsára.

A betegség terjedését elősegítik a tehéntartási szabályok megsértése: az állatsűrűségre vonatkozó norma túllépése, ritka alomcsere, a paták szabálytalan tisztítása és feldolgozása vagy annak hiánya, a fizikai aktivitás hiánya, a vitaminok és ásványi elemek kiegyensúlyozatlan táplálkozása.

Az állatok, ha ritkán sétálnak, olyan istállókban állnak, ahol mozgásuk korlátozott, emiatt a végtagokban és a patákban a vér mikrokeringése zavart.

A patarothadás szezonális betegségnek számít, amely gyakran a hideg időszakban, magas páratartalom mellett nyilvánul meg, amikor az állatok sok időt töltenek istállókban, nedves almon.A fertőzés mikrosérüléseken keresztül jut be a patába. Ezek lehetnek éles kövek, üveg, szögek, drót által hagyott sebek, vágások, amelyek lehetnek legelőn, öntöző helyen, de akár istállóban is. A fertőzés kapuja lehet zúzódások, bőrkeményedés, csontok mikrorepedései. A szennyeződés és a tisztítatlan trágya hozzájárul a fertőzéshez.

A rossz életkörülmények mellett a tehenek örökletes lábrothadásra való hajlama is közrejátszik, ez a betegség gyakrabban fordul elő a magas termőképességű egyedeknél. A tehenek egyéb betegségei is társulhatnak ehhez a betegséghez: nemi szervek gyulladása, acidózis, tőgygyulladás.

A lábrothadás jelei és tünetei

A látási tünetek a betegség kezdeti szakaszában nem feltétlenül észrevehetők. A patológia előrehaladtával észrevehetővé válik a patás szarv gyulladása és pusztulása, a szőr kihullik a paták körül, a bőr kipirosodik, kellemetlen szag jelenik meg, a hőmérséklet emelkedik.Néha a gyulladás fokozódhat, és az ínszalagok, inak, szomszédos szövetek és még a belső szervek, például a tőgy is érintettek lehetnek.

Arról lehet megállapítani, hogy egy tehén patarothadásos-e, ha gyakran behúzza a lábát, és megnyalja a patáját. A következő szakaszban fehéres színű, kellemetlen szagú gennyes váladékot észlelhet a patákból. A tehén sántítani kezd, nehezen jár, lefogy. A patás szarv elhal és fokozatosan lehámlik. Ha nem végzik el az időben történő kezelést, a betegség krónikus ízületi gyulladás lesz, és a necrobacillosis akut lefolyása esetén az állat elpusztulhat.

Diagnosztikai intézkedések

A diagnózis klinikai tüneteken és bakteriológiai elemzésen alapul. Ezt a laboratóriumban végzik. Beteg pata vizsgálatakor gyulladásra utaló jeleket, a pata duzzanatát, bőrpírt és nekrotikus szövetelváltozásokat találunk a pataközi régióban.

A tehenek lábrothadásának kezelésére szolgáló módszerek

A beteg állatok otthoni kezelése során el kell szigetelni a többiektől. Először a patát megtisztítják és antiszeptikus oldatokkal kezelik. Ha szükséges, távolítsa el az érintett szöveteket, alkalmazzon kötést. Kezelje a patarothadást penicillin és tetraciklin sorozatú antibiotikumok bevezetésével. Ha a terápia időben történik, a gyógyulás 3-4 napon belül megtörténhet, a betegség előrehaladott formájával a kezelés sokkal tovább tart.

Ha sok tehén egyszerre beteg, antibiotikumot adnak a takarmányhoz és vízzel együtt. Használjon olyan gyógyszereket, mint az "Aureomycin" és a "Tetraciklin". Az első gyógyszert 100 mg/nap adagban adják be, a minimális adag 4 mg/1 kg élősúly/nap.

A kezelés teljes időtartama alatt a beteg állatot az állomány többi egyedétől elkülönítve kell tartani, hogy ne terjedjen tovább a fertőzés.

Az antibiotikumok mellett gyulladáscsökkentő, lázcsillapító és fájdalomcsillapító szereket is kapnak a tehenek, amelyek javítják az állatok állapotát és hozzájárulnak a gyors gyógyuláshoz.

Lehetséges következmények

A lábrothadás által okozott károkat tekintve ez a betegség a második helyen áll a nemi szervek betegségei és a tőgygyulladás után. A veszteségeket a tehenek tejhozamának és súlyának csökkenése, a paták és más szervek kezelésének költsége, valamint a súlyosan beteg egyedek selejtezése határozza meg.

Lábrothadás megelőzése állatállományban

Ez a paták rendszeres ellenőrzése, tisztítása, a visszanőtt szarv eltávolítása, melyet évente legalább 2 alkalommal el kell végezni. Fontos, hogy a teheneknek legyen lehetőségük a friss levegőn sétálni, legelni, sokat mozogni. Ez szükséges a patás szarv természetes törléséhez és az egészséges szövetek növekedéséhez.

Különösen fontos a helyiség páratartalmának szabályozása. A magas páratartalom az egyik fő oka a betegségeknek. Az állandó páratartalom hatására a pataszarv túlzottan meglágyul, instabillá válik a mechanikai igénybevétellel szemben, törékennyé válik, és repedezni kezd. A rendszeres szellőztetés és a trágya eltávolítása segít megoldani a problémát. Azonban az istállóban lévő túl száraz levegő sem kedvez az állatoknak.

A tiszta karámok és bódék nagy jelentőséggel bírnak a lábrothadás megelőzésében. A betegség kórokozói akár 10 hónapig is megmaradhatnak a talajban és az alomban, ezért a lehető leggyakrabban távolítsa el az almot, és cserélje ki újra, tisztítsa meg a karámot a piszkos szalmától, ágaktól, kövektől és mindentől, ami az állatok megsérülhetnek.

Ugyancsak kötelezővé kell tenni a helyiségek mésszel, réz-szulfátos vagy formalinoldattal történő fertőtlenítését, amelyet évente kétszer kell elvégezni.Ezenkívül az itatókat, az etetőket és a készletet antiszeptikumokkal kell tisztítani és kezelni. Az istálló folyosójában a megelőzés érdekében cinkkel és réz-szulfáttal száraz mésszel töltött dobozok helyezhetők el a padló szintjén. A patákat fertőtlenítjük, miközben az állatok ezen az alomon sétálnak. Egy idő után a dobozokban lévő keveréket módosítani kell.

A nekrobacillózis megelőzése érdekében a teheneknek olyan takarmányt kell kapniuk, amely a szükséges mennyiségű foszfort, kalciumot, retinolt és kalciferolt tartalmazza. Ezek az anyagok és ásványi elemek szükségesek a csont- és izomszövet normál kialakulásához.

A védőoltás után a lábrothadás eseteinek jelentős csökkenése következik be, és elhanyagolható százalékot ér el. Ráadásul a vakcinázás gazdaságilag előnyösebb, mint a kezelés.

Ihatok tejet egy beteg tehéntől

Az ilyen tehenekből származó tejet csak a terápia befejezése után lehet fogyasztani, mert antibiotikumot is tartalmazhat.Ez az időszak minden gyógyszer esetében eltérő lesz, megtudhatja a használati utasításból. A kezelést követően egy bizonyos időszakot be kell tartani, mielőtt a tehenet hús céljából levágják. Ha ez nem lehetséges, akkor a hús csak állati takarmányozásra használható.

A nekrobakteriózis vagy, ahogy nevezik, lábrothadás, gyakori kórkép a nedves és hűvös éghajlatú országokban található gazdaságokban. A tehenek termelékenységének csökkenése miatt a betegség jelentős gazdasági károkat okoz a gazdaságokban. Megelőzheti a patológia megjelenését teheneknél, ha betartja a gondozási szabályokat: tisztán tart, rendszeres sétákat és jó minőségű táplálékot biztosít. A kezelésnek kötelezőnek, átfogónak kell lennie, és a betegség észlelése után azonnal el kell végezni. A terápia és a megelőzés segít az állomány termelékenységének és a termelési költségek megfelelő szinten tartásában.

Ajánlott