Toggenburg kecske: a fajta leírása és jellemzői, a tartás szabályai

A toggenburgi kecskefajtát több évszázaddal ezelőtt tenyésztették ki. Ezeket az állatokat elsősorban Nyugat-Európában és Oroszország európai részén tenyésztik. Ezek olyan tejelő kecskék, amelyek körülbelül 5 liter zsíros tejet adnak naponta. Az állatok nyáron füvet, télen szénát esznek. Jól tűrik a kemény teleket. Igaz, a hideg évszakban javasolt bent tartani őket.

A toggenburgi kecske eredete

E fajta állatai az alpesi tejelő kecskék közé tartoznak. Főleg tejtermelésre tenyésztik. Igaz, egy 50 kilogramm súlyú felnőtt állat körülbelül 25 kg húst ad.Gyönyörű bőrük is van, hamubarna hajjal. A toggenburgi kecskék napi 3-5 liter tejet adnak 4-5% zsírtartalommal.

Ez a fajta Svájcból származik. Több évszázadba telt, mire a toggenburgi kecskék megjelentek. Egy új fajta tenyésztését közönséges gazdák végezték. Kiválasztották a legmagasabb termelékenységű, a legtöbb tejet adó egyedeket. A 18. században megjelent Toggenburgban egy jellegzetes színű, továbbfejlesztett tejelő fajta. Innen származik ezeknek a kecskéknek a neve. A 19. században, vagy inkább 1892-ben a toggenburgi fajtát hivatalosan is bejegyezték. Ezeket a kecskéket eladásra tenyésztették.

A XX. század elején ennek a fajtának az állatai Nyugat-Európa minden országában, sőt az USA-ban és Oroszországban is megjelentek. A helyi gazdák házikecskékkel keresztezték őket. Hamarosan új fajták jelentek meg a Toggenburg alapján (angol Toggenburg, cseh barna, német türingiai erdő és mások). Magában Svájcban e kecskék népszerűségének csúcspontja a 20. század közepén volt.

Jelenleg a toggenburgi fajta szülőföldjén a gazdálkodók más állatokat tenyésztenek tej céljára. A Saanen kecskék termékenyebbek. Oroszországban a Toggenburg fajtát már a forradalom előtt tenyésztették. Aztán elfelejtették ezeket a kecskéket, és csak a Szovjetunió összeomlása után figyeltek rájuk. Igaz, az állatállományuk a modern Oroszországban még mindig kicsi.

Az állat leírása és jellemzői

A Toggenburg fajta érdekes színezetű. E kecskék gyapja rövid, de vastag, hamvasbarna színű. Vannak csokoládé és barna-fekete színű kecskék. A farkuk alatt fehér folt található. A fej sötét. Igaz, a pofa oldalán két fehér csík található. Fülek - világosak a széleken, kicsik, felállók. Lábak – egymástól távol elhelyezkedő, egyenesek, alul is fehérek. A kecskének kis sötét szakálla, rövid farka van. A Toggenburg fajtának nincs szarva.

Ezeknek az állatoknak a teste hordó alakú, szögletes, fokozatosan tágul hátrafelé.Marmagasság - 65-75 cm, súly - 45-65 kg. A tőgy nagy, két tőgybimbóval. Évi termelékenység - 700-1000 liter tej. A kecske alkalmazkodott a hideg éghajlathoz. Egész évben fejik, még télen is. A tej íze és a tejhozam az étrendtől és a fogva tartás körülményeitől függ. Az állatok főként fűvel és szénával táplálkoznak.

Fő előnyei és hátrányai

A fajta erényei:

jó immunitás;
etetés igénytelen;
kiváló alkalmazkodóképesség a hideg éghajlathoz;
egész évben szoptatás;
magas tejhozam;
finom tej, amiből sajtot lehet készíteni.

A Toggenburg fajta hátrányai:

hústenyésztésre nem alkalmas;
lassan hízik, de sokat eszik;
a laktáció meghosszabbításához a nőstényeknek minden évben párosodniuk kell.

A fajta tartásának és gondozásának feltételei

A toggenburgi kecskék otthon Svájcban a felvidéken legelésztek, és a legelők hiánya miatt egész évben az istállóban állhattak. Ezeket az állatokat istállóban kell tartani. Nyáron egész nap legelhetnek a réten. Télen az állatokat melegen kell tartani.

Az istálló egész évben 10-20 fokos hőmérsékletet tart fenn. Ügyeljen a szellőzés, ablakok és ajtók felszerelésére. Alacsonyabb hőmérsékleten az állatok nem fejnek jól. A melegben a Toggenburg fajta képviselői gyakran túlmelegednek, ezért csökken a tejhozam. Az istállóban legyen jászol széna tárolására, etetők apróra vágott zöldségek és gabonák számára, itatótál (vödör) a víz számára.

Nyáron a kecskéket reggelente, a harmat csökkenése után ki lehet hajtani a rétre, de az állatoknak jobb, ha hűvös szobában várják ki a vacsora melegét. A fészernek száraznak és frissnek kell lennie. Az ágyneműt (szalmát) minden nap cserélik. Ha a Toggenburg fajta képviselőit sárban és nedvességben tartják, megbetegednek. Ha az almot nem cserélik ki, akkor az állatnak problémái lesznek a tőgyével.

Mivel etessünk egy kecskét

Etesd az állatokat napi 2-3 alkalommal. Nyáron reggeltől délutánig, vacsora után pedig napnyugtáig legelhetnek a réten. Jó a kecskéknek zöld füvet enni és a szabadban lenni. A leghasznosabbak a gabonafélék és a hüvelyesek. Az állatokat lóherével, lucernával, timothyval, csenkeszszel, csalánnal kell etetni. Naponta akár 8 kg zöld füvet is megesznek. Amikor a kecskék a legelőn legelnek, ügyelni kell arra, hogy ne egyenek mérgező vagy szappanos (szaponintartalmú) növényeket.

Ezenkívül az állatok etethetők zöldségekkel (tök, sárgarépa, cékla), répacsúcsokkal, gyümölcsbokrok és fák ágaival.

Télen a kecskéket napon szárított szénával etetik. Egy egyed számára legalább 500 kilogrammot kell előkészíteni. Naponta körülbelül 4 kg szénát adnak az állatnak. Télen a kecskéket gyökérnövényekkel, gabonakeverékekkel (zab, kukorica, árpa, búza) etetik. A hideg időszakban az állatok lucfenyő ágakat, premixeket, gyógyszerészeti vitaminokat és ásványi anyagokat, csontlisztet, krétát, sókövet kapnak nyaláshoz.

Az etetések között a kecskék tiszta vizet kapnak inni (kecskénként 5 liter vizet naponta kétszer). A folyadék enyhén édesíthető vagy sózható. Az állatokat nem itathatja meg közvetlenül a legelőn való tartózkodás után. A nagy mennyiségű friss fű, különösen a hüvelyesek, valamint az ivóvíz puffadáshoz vezethet. Célszerű gondoskodni arról, hogy a kecskék ne egyenek túl. Ha az állatok mohón legelnek, sokat kell mozgatni őket.

Reprodukciós szabályok

A toggenburgi fajtánál a pubertás 6 hónapos korban következik be. Igaz, a nőstényeket csak 12-18 hónapos korban javasolt takarni. A párzáshoz telivér kecskét választanak ki, ekkor az utódok első osztályúak lesznek. Vadásznapokon fedezik a kecskét. A terhesség alatt a nőstények tőgyet kezdenek növeszteni. A kolosztrum a párzás után 60-70 nappal jelenik meg. A terhesség 5 hónapig tart. 1-4 kölyök születik a világra. Az első 3 hétben a kecskéknek meg kell inniuk az összes tejet. Amikor a kölykök egy kicsit idősebbek, a tejet egy kicsit ki lehet adni személyes fogyasztásra.

A szoptatás ideje alatt magának a méhnek kell jól ennie. Gyógyszerészeti vitaminokat adhat az ivóvízhez, vagy injekciókat készíthet ("E-szelén"). A gyerekeket legfeljebb 3 hónapig anyatejjel etetik, majd fokozatosan átkerülnek a növényi táplálékra.

A nőstényt évente egyszer kell takarni, de nem gyakrabban, lehetőleg ősszel, hogy a babák tavasszal születhessenek. Ezután a nyári tejetetés után született kölyköket zöldfűre, azaz a réten legelni lehet. A meleg évszakban a kölykök körülbelül 30 kg-ot híznak, és húsért vágásra küldhetők, vagy telelés előtt eladhatók.

Gyakori betegségek

A kecskék puffadást szenvednek, ha esőben vagy reggel harmatban a réten legeltetik őket. Hideg és nyirkos időben az állatok megfázhatnak. Nem megfelelő táplálás esetén gyomor-bélrendszeri problémák alakulnak ki. A gabonafelesleg ketózishoz vezet, a vitaminok és ásványi anyagok hiánya az utódokat érinti (életképtelen, gyenge).

Ha az állatot nedves és hideg helyiségben tartják, reumát kaphat. A kecskék patagyulladásban szenvednek, ha gondatlanságból megsérülnek.

A fiatal kecskékben gyakran alakul ki tőgygyulladás, amikor tejet termelnek. Ebből a betegségből az állatok kaporral vizet kapnak inni. Masszázs megment a tőgygyulladástól, a tőgy dörzsölése kámforolajjal, sótlan zsírral, vodkán lévő comfrey tinktúra, ichthyol kenőcs. A veszélyes betegségek elleni védelem érdekében a 3 hónapos korú gyerekeket lépfene, ragadós száj- és körömfájás, brucellózis, veszettség, tetanusz és paraziták ellen oltják be. A bolhák és férgek elleni védekezést negyedévente végezzük. A toggenburgi fajta egészségi állapotát befolyásolják a fogva tartás körülményei és a takarmány minősége.

Toggenburg kecskék tenyésztésének kilátásai Oroszországban

A toggenburgi kecskéket jól ismerik az orosz gazdák. Ezeket az állatokat nyugodt természetük és magas tejhozamuk miatt szeretik. Napközben a nőstény 3-4 ellés után akár 6 liter tejet is adhat. A csúcstermelékenység 5-6 éves korban következik be. Körülbelül 10 évig tartják az ilyen kecskéket, majd fiatalokkal helyettesítik őket.

A Toggenburg fajta állatai jól alkalmazkodnak a középső zóna éghajlatához, jól tűrik a kemény teleket.Főleg Vologda, Kostroma és Leningrád régiókban tenyésztik. Szibériában és a Távol-Keleten a Toggenburg fajta ritka. Oroszországnak ezekben a régióiban nincs tenyésztésre szánt tenyészállat, és nem is könnyű megszerezni őket.