Cserje cseresznye: fajták leírása, ültetés és gondozás, előnyei és hátrányai

Az alacsony téli hőmérsékletű száraz területeken a megfelelő kertészeti növények választéka korlátozott. A szerény és könnyen gondozható cserjecseresznye alternatívája a közönséges fának. Jól növekszik szegényes lúgos talajokon, jól tűri a forró nyarat bőséges öntözés nélkül, és nem érzékeny a súlyos fagyokra.

Fajták és jellemzőik

A cserjefajtákat általában a Nyugat-Szibériában, Kazahsztánban, hazánk európai részén elterjedt vadsztyeppei cseresznyéből nemesített fajtáknak nevezik.

A vadcseresznyéből nemesített összes fajta közös jellemzői:

• alacsony termetű, bokor magassága általában nem haladja meg az 1,5-2 mt;
• a gyümölcsök közepesek vagy kicsik, savanyúak;
• korona gömb alakú;
• bőséges növekedés;
• nagy ellenállás száraz időszakokban és fagyos télen.

Az igénytelen sztyeppei "lakó" más termőképes képviselőkkel való keresztezése lehetővé tette a jó ellenálló fajták előállítását.

Figyelmet érdemel a Subbotinskaya cseresznye élénk skarlátvörös gyümölcseivel, kellemes édes-savanyú ízzel. Ápolása szerény, ritkán növekszik 2-2,5 m magasság fölé, önállóan szép gömb alakú koronát képez. Szükséges a beporzó fák kötelező jelenléte a területen, a terméshozam magas (5-9 kg).

A sztyeppei "lakosunk" másik érdekes "leszármazottja" az Altaiskaya Krupnaya cseresznyefajta volt. Az alacsony bokrokat jó termelékenység (5-9 kg) és szerénység jellemzi. A nagy lapos csonthéjasok kellemes ízűek és sokoldalúan használhatók. A fajtaleírásban arra figyelmeztetnek, hogy különösen fagyos télen a virágrügyek elfagyása és a terméscsökkenés lehetséges.

Ha egy különösen fagyálló és szerény fajtára van szüksége, akkor a korai sztyeppei cseresznye megteszi. A kis sötétvörös gyümölcsök jók a konzerválásban és a gyümölcslé előállításában. Beporzók jelenlétében tisztességes éves termést ad (bokronként akár 3-4 kg).

Az ültetés és gondozás jellemzői

A cseresznyés cserjekert telepítését legjobb enyhe lejtőn végezni, ahol nem áll fenn az olvadékvíz tavaszi stagnálásának veszélye. Nyitott napos helyet válasszunk, elegendő területet a túlburjánzáshoz. A bokorcseresznye ültetése és gondozása nem túl nehéz, de számos fontos pontot tartalmaz.

Fontos! A közeli területen célszerű más, hasonló virágzási időszakú cseresznyefajtákat (beporzót) ültetni, ez 2-3-szorosára növeli a termést.

Talaj előkészítés

A sztyeppei cseresznye kevésbé igényes a talajra, mint a cseresznye, de jól reagál a szerves és ásványi műtrágyák ültetés közbeni kijuttatására.

A cserje gyökérrendszere a felszínhez közel fekszik, így elegendő egy 30-40 cm-es komplex ásványi fejtrágya (150 g/m^{2) termékeny réteg elkészítése. ) szuperfoszfát. A zöldtrágya elvetése és az azt követő ásás a bimbózó fázisban elősegíti a talaj szerkezetének javítását és szerves anyaggal való feltöltését.}

Tanács. Jobb, ha előre, legalább egy hónappal az ültetés előtt lyukat ásunk a palánták számára.

Leszállás

Fontos, hogy ősszel, három-négy héttel az első fagy előtt, vagy tavasszal, a nedváramlás kezdete előtt kezdjük el a palánták kiültetését:

1. A gödröt 3-4 nap alatt feltöltik termékeny talajjal szerves és ásványi komponensek hozzáadásával (humusz 4-5 kg, káliumsó 50 g, szuperfoszfát 150 g, ammónium-szulfát 50 g).
2. Egészséges, fejlett rostos gyökérrel, a fiatal bokrok gyökérnyaka néhány centiméterrel a talajszint felett van.
3. A föld a palánták köré tömörül a lábukkal. Öntözés után a talaj leülepszik, és a nyaknak a talajszinten kell lennie.

A sztyeppei cseresznye fokozott fagyállóságának egyik oka az, hogy képes megtartani a havat a bokrok és az aljnövényzet között. Érdemes a palántákat egymáshoz közel (1,5-2 x 2 m) helyezni. Az ültetést vastag réteg száraz fűvel vagy tőzeggel kell mulcsolni.

Műtrágya

Megfelelő talaj-előkészítéssel az első évben nincs szükség további takarmányozásra. A következő 2-3 évben egy tavaszi nitrogén műtrágyázás (karbamid 20 g/m²) elegendő az ásáshoz. Ezenkívül a bokrok a termőidőszakba lépnek, és komolyabb tápanyag-felhasználást igényelnek: ősszel - humusz az ásáshoz (8-10 kg/m²), tavasszal - szuperfoszfát 50 g/m ², kálium-klorid 10-20 g/m^{2, karbamid 25 g, utóbeágyazott.}

Öntözés

Bár a cserjecseresznye nem túl igényes a talajnedvességre, hálásan reagál az időben történő öntözésre, növeli a termést és a csonthéjasok lédússágát. Szezononként 2-3 öntözést elegendőnek tartanak: virágzás után, termés alatt, nyár végén. Minden öntözés után 2-3 nap után sekély lazítás javasolt.

Vágás

A cserjecseresznyére jellemző a lekerekített korona független kialakulása. Ezért a metszés elsősorban a megvastagodás és a fiatalítás csökkentését célozza. A termés általában a tavalyi növekedéskor következik be, ezért csak a korona belsejében lévő felesleges ágakat távolítják el.

A cseresznyebokrok fiatalítását a növekedés lassítása után végezzük, levágva a csontváz ágait azokon a helyeken, ahol az elágazás leáll.

Mivel a sztyeppei "lakót" nagyszámú hajtás jellemzi, a ritkítást időben kell elvégezni. Egy bokor élettartama terméscsökkenés nélkül kb. 8-10 év. Az ültetés megfiatalítása érdekében erős és egészséges rétegeket hagyunk, fokozatosan helyettesítve velük a régieket.

A permetezett cseresznye előnyei és hátrányai

Előnyök:

• fokozott fagyállóság és szárazságállóság;
• alacsony talajtermékenységi igény;
• korai érésű, gyorsan növekvő;
• dekoratív megjelenés virágzás közben;
• a sűrű növekedés lehetővé teszi az ültetés rendszeres megfiatalítását;
• termés már a 3-4. évben megtörténik;
• betegségrezisztens.

Hibák:

• savanyú gyümölcsök, gyakran fanyar, gyakran kicsik;
• gyümölcs csak nyitott napos helyen;
• számos hajtás gyakori ritkítást igényel;
• egy bokor kis élete.

A bokros cseresznye ültetése nem okoz sok gondot a kertésznek. A lényeg, hogy a hely napos és nyitott legyen. A lédús cseresznye éves betakarítása minimális gondossággal is indokolja a költségeket.

Ajánlott