Méhészet a leningrádi régióban: a méhészet jellemzői és problémái, kilátások

A leningrádi régió méhészetének fejlesztése szorosan összefügg a hús- és tejtermelő állatállomány takarmánybázisának bővítésével. A takarmánynövények jó méznövények. A szénakészítés időszaka egybeesik a füvek tömeges virágzásával, amikor a méhek aktívan gyűjtik a nektárt és a virágport. Az erdei és réti füvekben rejlő méztermő képességet még nem használták ki teljesen.

Klíma a méhészet számára a leningrádi régióban

A leningrádi régió éghajlati viszonyai a bizonytalan időjárás ellenére is kedveznek a méhészet fejlődésének.Az Atlanti-óceán felől érkező légtömegek mozgása, a Finn-öböl, a Ladoga- és az Onéga-tavak közelsége a hőmérsékleti rendszert, a csapadékos napok számát és a felhőzetet meghatározó fő tényezők.

A meteorológiai megfigyelések 150 éves időszakának elemzése arra utal, hogy ez idő alatt az átlaghőmérséklet folyamatosan emelkedett: 1871-1900-hoz képest közel kétszeresére (3,8-ról 6,3 fokra), 1961-1990-re 1,3 fok. A csapadék mennyisége szintén 148 mm-rel és 59 mm-rel nőtt a megfelelő időszakokban.

A tavaszi-nyári időszakban a felhőtlen napok száma 75 és 90 között mozog. Május eleje óta stabil, 10 fok feletti hőmérséklet alakult ki a térségben. A mézelő növények virágzása során a méhek nyarának kedvező időszaka jelentősen lecsökkenhet a változékony időjárás: csapadékos szél és eső miatt.

Mézalap

A leningrádi régió méztermelő bázisa vadon termő és kultúrnövényekből alakul ki.

Erdei növények adják a legmagasabb méztermést:

• fűz;
• berkenye;
• áfonya;
• áfonya;
• juhar;
• hárs;
• cseresznye;
• mézesfű;
• málna.

Réti fű képviseli:

• tűzfű;
• búzavirág;
• kökörcsin;
• muskátli.

A mézbázis kiegészítése mezőgazdasági és kertészeti növényekkel:

• lóhere;
• hajdina;
• repce;
• káposzta;
• phacelia;
• donnik.

A maximális méztermés érdekében célszerű az erdőszéleken méhészeteket elhelyezni.

A tavaszi mézgyűjtés volumene leginkább a fűz és juhar virágzásától függ. A pitypang és a kertek virágzása után július végéig-augusztus elejéig szünet van a méhek munkájában a gyakori hideghullám és a tömeges virágzás hiánya miatt.

Nyárvégi vesztegetést (mézgyűjtés július végén-augusztus elején) a málna, lóhere, tűzfű, búzavirág alkotja. Egy méhcsalád átlagosan 11-27 kg mézet szüretel be az időjárási viszonyoktól függően.

A tavaszi méztermelésre összpontosító méhészek jobb eredményeket érnek el.

Betegségek

A leningrádi régió méhcsaládjai leggyakrabban a következő betegségekben szenvednek:

• Varroatosis - varroa atkák által okozott kár. Egy veszélyes parazita betegség kezelés nélkül az egész méhészet elpusztulásához vezet.
• Amebiasis – a munkásméhek vízen vagy takarmányon keresztül történő fertőzése Malpighamoeba mellifical amőbákkal. A kaptáron kívüli méhpopuláció 70-100%-ának elpusztulásához vezet.
• Az aszkosferózis egy hetes bábokra veszélyes gombás fertőzés. Az Ascofer penészt a munkásméhek hordozzák.
• A nosema a Nosema parazita által okozott betegség. Az egysejtű protozoonok súlyos hasmenést okoznak a munkásméheknél és a királynőnél, aminek következtében nagyon legyengülnek és elpusztulhatnak.

Az elmúlt 20 évben a leningrádi régió méhészeteiben az őszi és téli időszakban méhpusztulás következett be a szántóföldek I. veszélyességi osztályú növényvédő szerekkel való kezelése és a varroatózis növekedése miatt. A méheknél a növényvédőszer-mérgezés következtében megváltozik a viselkedés: elveszítik információtovábbítási képességüket, kivetik a királynőt a kaptárból, és nem fogadnak el újat, kimerültségre és halálra ítélve a családot.

Legjobb fajták

A leningrádi régióban a méhek fajtazónázási terve szerint a közép-orosz méh és a kárpáti méhek ajánlottak. A közép-orosz méh, vagy az európai sötét, vagy sötét erdő, az éghajlati viszonyokhoz és a leningrádi régió mézvidékeihez megfelelő tulajdonságokkal rendelkezik.

Ebbe a fajba tartozó méhek jól tűrik az alacsony hőmérsékletet télen (-42-ig), miközben kevés táplálékot fogyasztanak, mivel mélynyugalomban vannak. Hardy, ami rövid időn belül fontos a megvesztegetéshez. A kaptártól nagy távolságra képesek repülni. Ellenállnak a nosematosisnak. Hátrányok - agresszivitás, hajlam a rajzásra. Ahhoz, hogy ezzel a méhekkel dolgozhasson, a méhésznek tudással és tapasztalattal kell rendelkeznie.

A kárpáti méhfaj elhalás nélkül kibírja a telelést, minden időben tudja a nektárt gyűjteni, könnyen alkalmazkodik a változásaihoz.Karpatka az összes rendelkezésére álló méznövényt feldolgozza. A méhcsalád kora tavasszal gyorsan megerősödik, és néhány nappal korábban indul el, mint a többi méhfaj. A fajta a legtöbb betegséggel szemben ellenálló, nem agresszív, nem rajzik.

Közszervezetek és állami támogatás a méhészethez a leningrádi régióban

"Szentpétervári Amatőr Méhészek Társasága" - regionális állami szervezet, amely a méhészettel foglalkozó polgárok érdekeit képviseli. A nem állami egyesület szervezési és tanácsadási segítséget nyújt a közösség tagjainak. A cég irodája Szentpéterváron, a st. Polozova, 5 (az első emeleten).

A polgárok telefonon vagy személyesen léphetnek kapcsolatba a szervezettel. A nyári időszakban (június-augusztus) a fogadás hétfőtől szerdáig 11.00-19.00 óráig tart.

A többi hónapban hétfőn és pénteken 11.00-19.00 és 11.00-18.00 között kérhet konzultációt. A méhészek, valamint a gazdálkodók állami támogatást kapnak a regionális költségvetésben. 2022-2023-ban több mint 3 millió rubelt különítettek el a méhészet fejlesztésére a leningrádi régióban.

Lehetőségek

A régió méhészetének kilátásai szorosan összefüggenek a hús- és tejtermelés fejlesztésére vonatkozó tervekkel. A feladat elvégzéséhez takarmánybázis kialakítása szükséges, melynek alapja a vetőnövények lesznek.

Nagy területek lesznek elfoglalva:

• lóhere;
• safon;
• lóhere;
• phacelia.

A jó minőségű széna beszerzéséhez a virágzás utolsó fázisában fűnyírásra kerül sor, ami nagyszerű lehetőségeket nyit meg a mézgyűjtésben. A takarmánynövényekkel beültetett szántóföldeken vetőmagot kell nyerni, ami a méhek általi beporzás nélkül lehetetlen.

A gabonafélék és hüvelyesek vetésforgójába be lehet vonni a mézelő növényeket, ami pozitív hatással lesz a gazdaságokra és a méhészetre. Az erdőterület 116 ezer hektár, a lehetséges mézhozamot 3 ezer tonnára becsülik, míg a tényleges mézhozam valamivel több, mint 1 ezer tonna méz.

Az erdei méhészetek a méhészeti termékek körét bővíthetik a virágpor, a méhek virágportermelése révén. A méz- és méhészeti termékek termelésének növelését a több milliós fogyasztó jelenléte ösztönzi a régióban (Szentpéterváron).

Ajánlott