Talaj szikesedés: a fő okok és mely zónákra jellemző, védekezési módszerek

A földet fontos természeti erőforrásnak tekintik. A mezőgazdasági tevékenység eredményessége érdekében fontos a talaj szerkezetének részletes tanulmányozása. Ugyanakkor a tulajdonságai, összetétele és sók jelenléte számít. Jelenleg a talaj szikesedésének problémája egyre sürgetőbbé válik. Ez a kifejezés egy bizonyos folyamatot jelent, amely a talaj szerkezetében nagy mennyiségű karbonát, szulfát és klorid felhalmozódásával jár együtt.

Mi ez?

A talaj szikesedése alatt az elektrolitsók fokozott felhalmozódását értjük a talaj gyökérrétegében. Gátolják a mezőgazdasági növények fejlődését, csökkentik a termés mennyiségét és minőségét.

A statisztikák szerint a szikes talajok meglehetősen gyakoriak. A teljes földterület 25%-át teszik ki. Napjainkban számos ilyen talaj figyelhető meg Dél-Amerika és Ausztrália száraz vidékein. Észak-Afrikában, az Egyesült Államok nyugati részén, Dél-Kazahsztánban és Közép-Ázsiában is megtalálhatók.

Az ilyen jogsértés jellemző a természetes zónára, amelyet száraz éghajlat jellemez. Ezért gyakran megfigyelhető sivatagokban és félsivatagokban. Ezenkívül a folyamat jellemző az alacsony domborzatú zónákra.

A szikesedés fő okai

A problémával való megbirkózás érdekében fontos feltárni annak előfordulásának okait. Azonban több tényező is közrejátszik. Két kategóriába sorolhatók: természetes és mesterséges.

Természetes

Ebben az esetben a talaj szikesedését elsősorban különböző természetes folyamatok okozzák.Ez minden talajtípusra igaz. A primer szikesedés során, amely évszázadok alatt fokozódhat, természetes folyamat megy végbe, amely során a talajvízből a sók a talaj felszínére emelkednek. Ilyen helyzetben a mélységi tényezőt befolyásolja a talajvíz elhelyezkedése és a közelben növekvő növények száma.

A csapadék hatására szikesedés is előfordul. Milyen éghajlati tényezők kapcsolódnak ehhez a jogsértéshez? Az eső, jégeső és hó alapvetően sót tartalmazó víz. Sok éven át a természet maga alakítja ki a talaj szikesedését kiváltó feltételeket. Ez alkalmatlanná teszi későbbi használatra.

Antropogén tevékenységek

A talaj szikesedésének fő oka az emberi tevékenység. A mezőgazdasági munka során a talaj különféle hatásoknak van kitéve. A szikesedés jelei különösen a legfejlettebb mezőgazdasági tevékenységekkel rendelkező helyeken jelentkeznek.

A növények termesztése során az emberek öntözőrendszereket használnak, amelyek elősegítik a hozam növelését. Ennek eredményeként a talaj vizesedése figyelhető meg. A nagy mennyiségű nedvesség a talajvízszint gyors emelkedését idézi elő. Ennek eredményeként a bennük lévő só is megemelkedik. Ennek eredményeként a só felhalmozódik.

A földfelszín szikesedése az öntözőrendszerből származó víz behatolásával jár, az alsóbb rétegek károsodása pedig a talajvíz szintjének emelkedése miatt következik be.

Lehetséges következmények

Ma a szikesedés problémája széles körben elterjedt. Minden országban jelen van, különösen a fejlett mezőgazdasággal rendelkező régiókban.

Ugyanakkor a sók túlzott mennyisége a talaj szerkezetében különböző negatív következményekkel jár:

1. A magas sótartalom lehetetlenné teszi a talaj későbbi felhasználását. A sós föld alkalmatlanná válik a növények termesztésére. Még az igénytelen növények sem élik túl a sok sót tartalmazó talajt.
2. A só veszélyes minden növényre. Gyakran még azok a növények is elpusztulnak, amelyek szikes területek közelében nőnek. Ugyanakkor a fű, a cserjék és még a fák is kiszáradnak.
3. A jótékony rovarok és férgek nem élhetnek sós talajban. Normál talajban ezek az élőlények hozzájárulnak annak szerkezetének javításához.

Így a talajban felhalmozódó só negatív hatással van a növény- és állatvilág minden képviselőjére. A problémás talajtípusok nem alkalmasak mezőgazdasági munkákra. Idővel a só mennyisége gyakran növekszik. Ennek eredményeként a talaj úgynevezett sós tóvá változik.

Küzdelem a talaj szikesedése ellen

A tudósok hosszú távú tanulmányai segítettek meghatározni a talaj szikesedésének fő provokatív tényezőit. Ennek eredményeként sikerült hatékony megelőzési módszereket kidolgozniuk. Ezek az intézkedések segítenek megállítani vagy legalább lelassítani a rendellenes folyamatot.

Nagyszámú laboratóriumi vizsgálat elvégzése segített megállapítani, hogy lehetetlen teljesen semlegesíteni a sók lerakódását a talaj szerkezetében. Ezért ma minden erőfeszítés ennek a folyamatnak a megakadályozására irányul.

Kiömlés

A felgyülemlett só vizes oldattal kimosható. A talaj 1 négyzetméterenkénti helyreállításához sok vizet kell önteni - 100-150 liter. A szakértők empirikusan megállapították, hogy a felesleges nedvesség megtisztítja a talajt a felesleges sótól.

Ez a módszer csak nagy szabad területeken használható - például olyan területeken, ahol nem tervezik az ültetést. A tény az, hogy egyetlen növény sem lesz képes életben maradni, ha nagy mennyiségű nedvességet kap a gyökerei.

A felső réteg cseréje

Ez a módszer a legnehezebb és legköltségesebb. Speciális technika szükséges a talaj felső, sok sót tartalmazó rétegének eltávolításához és tiszta talajra cseréjéhez. Természetesen nem mindenki engedheti meg magának ezt a módszert. Ez a lehetőség azonban rendkívül hatékony. Az új termékeny talaj képes lesz helyreállítani a károkat, és néhány éven belül jó termést hoz.

Dúsítás

Nem számít, milyen termékeny a talaj, dúsítani és tápanyagokkal telíteni kell. A sós talaj még inkább kiegészítőkre szorul. A helyreállítási folyamat 3-4 évig is eltarthat.

Ebben az időszakban speciális anyagokat fokozatosan adagolnak a talajba. Helyreállítják a talaj szerkezetét, hasznos anyagokkal telítik és gazdagítják a földet. Minden egymást követő lépés csökkenti a sólerakódások mennyiségét.

A következő összetevőket használják visszaállítási összetevőként:

1. Gipsz - elősegíti a föld szerkezetében felhalmozódott só megkötését, semlegesítését és kiszorítását. 1 négyzetméterre 5-10 kilogramm gipszet ajánlott használni. A pontos mennyiség a talaj állapotától függ. A vakolást kizárólag ősszel szabad elvégezni.
2. Szerves anyagok - a sok tőzeget tartalmazó humusz alkalmas erre a célra. Magas savassági paraméterek és szinte teljes sómentesség jellemzi.
3. Zöldtrágya - szikes területre érdemes mustárt, cirokot vagy lucernát ültetni. Ezek a növények hozzájárulnak a föld szerkezetének helyreállításához, segítenek oxigénnel telíteni, és hasznos elemekkel - káliummal, kénnel és foszforral - gazdagítják a talajt.

A talaj szikesedését gyakori problémának tekintik, amely rontja a talaj minőségét. A természeti tényezők vagy az emberi tevékenység befolyásával függ össze. Emiatt problémák vannak a föld mezőgazdasági célú felhasználásával. Ezért nagyon fontos a talaj szerkezetében lévő sók megelőzésére és csökkentésére irányuló tevékenységek végzése.

Ajánlott