Hereford fajta: a szarvasmarha leírása és jellemzői, tartása és tenyésztése
Hereford teheneket először Nagy-Britanniában, Herefordshire megyében tenyésztettek, majd 1817-ben a szarvasmarha elterjedt az USA-ban, Kanadában és Mexikóban. Ma Európa számos országában, Ázsiában és még Ausztrália szárazföldjén is tenyésztik ennek a fajtának az állatait. A hereford tehenek strapabíróak, szerények az éghajlattal és a fogvatartási körülményekkel szemben, híresek kiváló húsminőségükről, nagy méretükről és arról, hogy képesek legelni különféle típusú legelőkön.
Eredeti történet
A hereford fajta eredete vörös szarvasmarhákból származott, amelyeket Anglia nyugati és déli részén tenyésztettek a 18-19. században, a hereford tehenek vörös színűek voltak, világos foltokkal.Fajták keverékét, főként rövidszarvasmarhával, kifejezetten az állat izomtömegének és vonóerejének növelésére tenyésztették. Ezenkívül a tenyésztők igyekeztek jó minőségű húst szerezni. A Herefordok fő alkotója Benjamin Tomkins.
A bikák és tehenek kezdetben nagy testsúlyúak voltak, és elérték az 1500 kilogrammot. Továbbá igyekeztek harmonikussá tenni a hereford fajtát, hogy jó bőrt, jó minőségű és ízletes márványhúst kapjanak. Kezdetben a szarvasmarha világosbarna vagy szürke színű volt, kis fehér foltokkal. A herefordok már a 19. század végén híressé váltak a fajtára jellemző fehér fejükről.
A hereford tehén leírása és jellemzői
A herefordi bikák és tehenek szívósak. Különféle legelőkön legeltetik, élelmezésükben szerények, és könnyen elviselik a nagy távolságokra történő fuvarokat. A fajta világszerte elismertségre tett szert, és a herefordok személyes jellemzője, a fehér fej megmaradt más szarvasmarhákkal való keresztezés után is.A tehenek jól alkalmazkodnak az éghajlati viszonyokhoz, annak ellenére, hogy a hűvös Nagy-Britanniában tenyésztik őket.
A herefordok várható élettartama 15-18 év. A borjak nagynak születnek, 25-33 kilogramm súlyúak, az átlagos napi súlygyarapodás 850-1250 gramm. Maximális felnőtt súly:
- tehenek - 650-850 kilogramm;
- bikák - 850-1300 kilogramm.
A herefordi tehenek testalkata jellemzően marha. A test erős, hordó alakú, intenzíven kiálló harmatfülvel. A herefordok bőre sötétvörös, a fejen, a nyakon, a hason és a farok hegyén fehér foltok találhatók. A széles, erőteljes törzset erős, széles lábak támasztják alá.
A herefordokat kiváló minőségű márványhúsra tenyésztik – magas a kalóriatartalma, de a zsírréteg egyenletesen oszlik el. A vágósúly eléri az 58-70%-ot. Egy tehén csak körülbelül 4 liter tejet ad naponta, zsírtartalma 4%.
Tájon belüli típusok
A hereford tehenek különböző fajtái más szarvasmarhafajtákkal való kereszteződésből születnek, amelyeket kifejezetten a későbbi életkörülményekre tenyésztettek ki. Ide tartozik a meleg vagy hideg éghajlat, a vontatási munka szükségessége, a kizárólag hús vagy hús- és tejtermékek beszerzése.
Klasszikus
A herefordi szarvasmarha klasszikus típusát erőteljes test, rövid nyak, nagy fej, vastag bőr jellemzi, amelyet télen vastag gyapjú borít. A lábak erőteljesek és rövidek, a tőgy gyengén fejlett. Sötétvörös testen fehér foltok a hason, nyakon, fejen. A szarvak világosak, a csúcsokhoz közelebb sötétedhetnek. Marmagasság - 125 centiméter, mellbőség - 170 centiméter, ferde testhossz - 150-153 centiméter.
Homoliy
A szarv nélküli hereford típust 1889-ben külön fajtaként tenyésztették ki. A polled bikák ezt a jellegzetes jelet közvetítik, ami azt jelzi, hogy nincs agresszív hozzáállás a kísérőkhöz. A herefordi tehenek kiváló anyai tulajdonságokkal és szaporodási képességekkel rendelkeznek.
Fekete
A fekete herefordok egy walesi fajtából származnak, amelyet Nagy-Britanniában kizárólag hús céljára tenyésztenek. Nagy testtömeggel, engedékeny természettel, magas anyai ösztönnel rendelkeztek. A hereford fajta leszármazottai fekete színt, nagy bolyhos farkot és kiváló minőségű márványozott húst kaptak.
Jó és rossz oldala
A herefordi szarvasmarha fő előnye az igénytelenség. A tehenek minden olyan legelőn legelhetnek, ahol friss, lédús fű, tiszta víz van.
A bikák még -30 oC-on is hízhatnak, miközben speciális kombinált takarmányokra nincs szükség az étrendben.
A gazdálkodók még minőségi legelő hiányában is jó utódokat hoznak létre hereford nőstényekből, akiknek ritkán vannak születési komplikációi. A szarvasmarhák ellenállnak a különféle betegségeknek, és még a rossz legelő területeken is súlygyarapodást adnak. Hereford hátrányai:
- a törpe gén időszakos szaporodása;
- Huvelysüllyedés teheneknél masszív borjak születésekor;
- szőr hiánya a tőgyön és időnkénti égési sérülések;
- szembetegségek, amelyek hosszan tartó erős napsugárzás hatására alakulnak ki;
- kis tejhozamok.
Általában az állatok erősek és szívósak, nem igényelnek meleg istállót. A tartás egyetlen feltétele a jó, száraz ágynemű.
A karbantartás és gondozás árnyalatai
A herefordok ellenállnak minden időjárási körülménynek, de rossz minőségű étrend mellett gyenge súlygyarapodást eredményezhetnek. A szarvasmarhák őszre érik el maximális súlyukat, októberre már vastag gyapjúréteg borítja be őket. A herefordok még télen is sétálhatnak az utcán, a hús zsírtartalma azonban megnő. Erős fagyok esetén fontos, hogy a szarvasmarhát száraz istállóban tartsuk, szárított, meleg alommal.
A teheneknek tisztaságra van szükségük – minden nap meg kell tisztítani a gyapjút a szennyeződéstől, el kell távolítani a száraz szőrgombócokat, különben az állat elveszíti a természetes hőszabályozási folyamatot.
Etetés
A legelőn a herefordi tehenek puha és durva füvet esznek, de ha hiány van a lédús zöldekből, fontos, hogy a széna sózott árpával kerüljön be az étrendbe. A menünek tartalmaznia kell:
- kukoricaszilázs;
- szálas takarmány;
- széna;
- hüvelyesek;
- gabona;
- melasz;
- csontliszt;
- foszfátok.
A vemhes tehenek még nyáron és tavasszal is képesek szénát tartani étrendjükben. A hízóbikáknak kalcinált koncentrátumra van szükségük. Egy tehénnek legfeljebb két hónapig kell táplálnia a borjakat, de két hetes koruktól már szénát is ehet. Tavasszal a borjaknak több zöldtömegre van szükségük, ősszel pedig növényi eredetű szálastakarmányra.
Tenyésztés
A tehenek pubertása 18 hónapos korban következik be, az első ellés 30 hónapos korban megengedett. Az ellés optimális ideje a tavasz. Ügyeljen arra, hogy vegyen részt egy állatorvossal, aki meghatározza az egyes egyedek szaporodási képességét és ellenőrizze a terhességet.A hereford tehenek ritkán vetélnek el, kivéve a túl korai vemhességi tesztet (amikor kevesebb, mint két hónap telt el a párosítás után) és az üsző helytelen táplálkozását.
A borjakat nem külön istállóban, hanem az anyjukkal együtt érdemes tartani. Az ágyneműt naponta tiszta és szárazra kell cserélni. A szoptatós tehenek félénkek – ódzkodnak a hangos zajoktól és a váratlan rándulásoktól. A borjak hizlalási időszakában nem ajánlott idegeneket beengedni az istállóba, akik megijeszthetik a teheneket.
Betegségek és kezelésük
A herefordi szarvasmarhák jó egészségükről és hosszú élettartamukról ismertek. Borjaknál gyakran fordul elő köldöksérv, ezért a fiatal állatok rosszabbul híznak. Rossz súlygyarapodás esetén az ilyen borjakat leselejtezzük.
A fogva tartás körülményeinek éles változásával, rossz minőségű ellátással, súlyos fagyok esetén a herefordoknál hörgő- és tüdőbetegségek és emésztési zavarok alakulnak ki. Ha a borjakat más helyről vásárolják és hozzák, fontos a szokásos táplálék biztosítása, meleg, száraz helyiség, huzat és magas páratartalom nélkül. A patológiákat kizárólag állatorvos kezeli.
Terjesztés a világban
Ma a hereford szarvasmarha minden kontinensen gyakori. Nemcsak Amerikában, Brazíliában, Dél-Afrikában, hanem Ázsiában, Oroszországban, Kanadában, Izraelben és Japánban is tenyésztik. Oroszország területén a Hereford fajta gyakori Baskíriában, Krasznojarszkban, Sztavropolban és Altájban, Szibériában, Szahalinban. A World Hereford Union székhelye az Egyesült Királyságban található, ezt követi az Amerikai Hereford Szövetség.
A herefordi szarvasmarhákat húsminőségük, állóképességük és testsúlyuk miatt értékelik. A márványozott hús drága, ami indokolja a gazdálkodók számára az állatok takarmányozásának és fenntartásának költségeit. Ezért ennek a fajtának a teheneit világszerte tenyésztik.
Ajánlott
Ibériai sertés: a habugoi fajta leírása, tartása és tenyésztése

Az ibériai fekete malac nemcsak ízletes sertéshúst, disznózsírt, sörtéket és bőrt ad az embereknek, hanem egy egész nép státuszát is emeli. Nélkülözhetetlen a spanyol specialitáshoz - a jamonhoz.
Aranyfácán: hogyan néz ki egy madár, a fajta tartása és tenyésztése

Az aranyfácán tartásáról és tenyésztéséről. A fajta történetéről és természetes élőhelyéről. A madarak leírása, termelékenysége, előnyei és hátrányai. A táplálkozásról és a betegségekről. Kiválasztási tanácsok.
Magyar mangalica: a sertésfajták jellemzői, leírása, tartása és tenyésztése

A magyar mangalica keletkezésének története, a fajta jellemzői és jellemzői. Meglévő fajták. A fajta előnyei és hátrányai. Etetés, gondozás, szaporodás.