Horgász tehénfajta: leírás és jellemzők, tartási szabályok

A gazdálkodók nagyra értékelik az Angler teheneket és bikákat minőségi termékeik miatt. A horgászfajta jó hústeljesítményt mutat. A tej iránti kereslet a sajtgyártók körében a tej magas fehérjetartalma és a carra-kazein jelenléte miatt. A bikák hordozói ennek a génnek, amely jó minőségű sajtokat biztosít.

Előzmények

Az angyali nevű tehénfajtáról a 16. századi dokumentumokban találunk említést. Angeln egy német félsziget, amely táptalajként szolgált. A szelekció eredményeként a barna-vörös és a rövidszarvú fajták fejlesztésével a horgász tehén tenyésztésére került sor.

A horgászfajta csak a 19. században nyert elismerést az orosz állattenyésztők részéről. A tenyészmarhákat aktívan használták különféle "vörös" fajták tenyésztésére: sztyeppei, lengyel, barna lett, fehérorosz.

A horgásztehenek külső adatai és jellemzői

A fajta képviselőit a tejelő tehenek külső jellegzetességei (keskeny test, vékony bőr, fejletlen csontváz) jellemzik. A horgász szarvasmarha felépítésének jellemzői:

masszív, hosszúkás test (a marnál az állat 1,3-1,45 m-re nő), jól meghatározott bordákkal (a vékony bőr miatt), széles szegycsonttal, lapos háttal;
Közepes méretű fej, a szarvak előre nőnek. Hosszú nyakon a bőr sajátos módon gyűrődik;
a végtagok nem hosszúak, jól körülhatárolható ízületekkel;
csésze alakú tőgy kiterjesztett tőgybimbóval, amely kényelmes fejéshez (kézi és gépi fejéshez egyaránt).

Megkülönböztető jellemzője az egységes vörös szín (a tőgyön és a farok hegyén fehér foltok vannak). A felnőtt tehenek súlya 520-550 kg (a bikák tömege 2-2,5-szer nagyobb). A vágás után a húshozam 50-55%. A borjak 30-36 kg súlyúak születnek. Egy tehén éves tejhozama 5000-7500 liter legfeljebb 5% zsírtartalmú tej.

A fajta előnyei és hátrányai

Az Angler tehenek fő előnye a magas tejhozam, amely finom utóízzel és enyhe édes jegyekkel rendelkezik. Bemutatja a fajtát és más erényeket:

igénytelen a fogva tartás körülményeihez;
mindenevő (könnyen elkészíthető változatos étrend);
magas a tej élelmiszerértéke (4,58% zsír, 3,6-5% fehérje);
a hús lédús, puha a vékony zsírrétegnek köszönhetően;
nyugodt természetű tehenek, nem konfliktusok más háziállatokkal;
A horgászfajta egyedei kiváló egészségi állapotúak, ellenállnak a vírusoknak és betegségeknek.

A szarvasmarha esetében nincsenek egyértelműen kifejezett mínuszok. A gazdálkodók észreveszik az egyes egyedek önfejűségét, de könnyű megszokni az ilyen jellemzőket.

Mit kell tudni a tartásról és etetésről?

A horgásztehenek igénytelenek és meglehetősen szívósak. A teljes fejlődéshez szükséges a szarvasmarha tisztaságának biztosítása az istállóban, rendszeres sétálás. A fertőzés megelőzése érdekében az állatokat rendszeresen beoltják.

A tehenek nem válogatósak az étrendjükben, de ahhoz, hogy tápláló tejet kapjanak, megfelelő táplálkozásra van szükség.

A meleg és hideg évszakban történő etetésnek árnyalatai vannak. Nyáron az állatok főként friss fűvel ellátott legelőkön táplálkoznak, és kiegészítő táplálékot kapnak 500-600 g korpa, 550-650 g liszt formájában. A széna és a szilázs képezi a téli étrend alapját. Példa a napi téli takarmányozásra tehenenként:

zöldség (burgonya, cékla) - 4,5-5 kg;
korpa és sütemény - egyenként 1,5-2 kg;
siló - 28-32 kg;
széna - 5,5-8 kg.

Az ételeket több adagra osztják. Sőt, reggel ajánlatos szálastakarmányt táplálni, este pedig a többit. Célszerű bizonyos órákban etetni. A nyári étrendről a télire való átmenetnek zökkenőmentesnek kell lennie. Opcionálisan szénát adnak a frissen nyírt fűhöz, fokozatosan növelve az adagot. Az állatoknak a nap bármely szakában hozzá kell jutniuk friss vízhez, mivel egy tehén naponta 65-70 liter vizet tud meginni.

Tenyésztési jellemzők

A horgászüszők aktívan növekszenek, és 18-24 hónapos koruktól hoznak utódokat. Az ellés évente egyszer történik. Egy tehén élete során 15-18 alkalommal borjazik (de 14 ellés után az állat öregnek számít).

A tehenek általában patológia vagy szövődmények nélkül borjaznak, így nincs szükség a gazda beavatkozására.

Az újszülött borjak a saját lábukon állnak, és önállóan is táplálkozhatnak az anyatejjel. Egy borjú 7-8 liter tejet iszik naponta. Fokozatosan vezessen be kiegészítő élelmiszereket az állatok étrendjébe, két hónapos kortól kezdve. Az egyéves borjak az általános állományba kerülnek.

Betegségrezisztencia

A gazdálkodók megjegyzik, hogy az Angler tehenek ellenállóak a vírusokkal és betegségekkel szemben. Az állatok között azonban izolált eseteket figyeltek meg:

leukémia;
tuberkulózis;
brucellózis.

A fertőzések ritkák. Mivel a betegségek veszélyt jelentenek az emberekre, minden szarvasmarhát be kell oltani. Egy hetes borjú megkapja az első oltást. Annak érdekében, hogy ne maradjon le az oltásokról, ajánlott oltási ütemtervet készíteni.

A tehenek érzékenyek a togovírusra (vírusos hasmenés). A betegséget nem ismerik jól, és nincs megbízható információ a fertőzés átvitelének módjairól. A lappangási idő 1-1,5 évig tarthat, a letalitás az állatállomány 10%-a. A 2-24 hónapos állatok megbetegednek. A diagnózist klinikai vizsgálatok alapján állítják fel. Megelőző intézkedések - a beteg személyek elkülönítése, a helyiségek napi fertőtlenítése.

Kiváló termőképességének és kiváló egészségi állapotának köszönhetően a horgászmarhák keresettek a gazdálkodók körében. A fertőzésekkel szembeni ellenállás növeli a fajta vonzerejét az állattenyésztők számára. Az állatállomány tenyésztéséhez és tartásához nincs szükség különleges feltételekre.