Fekete libafajta: leírás és jellemzők, előnyei és hátrányai, valamint a tenyésztés

A fekete liba a lúdnak nevezett vadon élő madarak fajtájához tartozik. A természetes körülmények között ritka anseriformes faja hideg szélességi körökben él Szibériában, Jakutföldön és a Jeges-tenger part menti övezetében. A vadászat és az élelmiszerhiány veszélyeztette a lakosság létét. A baromfiudvarban való élethez alkalmazkodni tudó fekete libák mesterséges tenyésztése részben hozzájárul a faj kipusztulási problémájának megoldásához.

A fekete fajta leírása és jellemzői

A fekete libák a kacsafélék családját képviselik, és kisebbek, mint a szokásos házilibák.Külsőleg a madarak hasonlóak a kacsákhoz, de a hímek és a nőstények azonos külső jelei, a megnyúlt nyak és a libákra jellemző szokások különböznek egymástól. A madarak feje, csőre és nyaka fekete. A test fő tollazata fekete vagy sötétszürke, a szárnyakon és a hashártyán sötétbarna, világosbarna vagy szürke árnyalatok, a farok alatti részen pedig fehérek.

Jellemző a keskeny fehér tollcsík a nyak felső részén. A rövid lábakat a tollazat domináns színéhez igazodó sötét szín különbözteti meg.

A fekete liba kis madarak, a házi lúdfajtákhoz képest miniatűrnek számítanak. Átlagos súlya 2 kilogramm, testhossza 60 centiméter, szárnyfesztávolsága 1,2 méter. A libákat sajátos öklendezés jellemzi, amely különbözik a rokonok hangjaitól.

Érvek és hátrányok

A fajtának vannak előnyei és hátrányai is, amelyeket figyelembe kell venni a madarak tenyésztésekor.

Érvek és ellenérvekkitartás;alkalmazkodás a hideg éghajlathoz;más madarak (libák, kacsák, hattyúk) iránti szívesség;igénytelenség a táplálkozásban.szabadságszerető jellem;a vízhez való állandó hozzáférés szükségessége.

A hideg szélességi körökhöz akklimatizálódó fekete libák önfejű madarak, amelyek hajlamosak a vándorlásra és a gyakori élőhelyváltásokra. A libák farmon történő tenyésztéséhez kedvező feltételeket kell biztosítani a madaraknak, fürdő- és legeltetési helyeket kell biztosítani.

Karbantartás, etetés és gondozás jellemzői

A fekete libák alkalmazkodnak a tanyasi körülményekhez, és könnyen kijönnek a házi vízimadarakkal. A tartás egyik fő feltétele egy tározó jelenléte, ahol a libák sok időt töltenek. A madarak a vízen is párosodnak.

A libák hidegállósága lehetővé teszi, hogy szinte a teljes szezonban lombkoronás madárházban tartsa őket. Az állatállomány folyamatos vízhez való hozzáférése érdekében a karám területén általában fürdőhelyet alakítanak ki. Alacsony füves szőnyeggel ellátott legelőre is szükség van. Az étrend alapja a növényi táplálék. Ezenkívül a lúd vízi rákokat, kis halakat eszik.

Otthon a menü a következőket tartalmazza:

• friss zöldek;
• gabona;
• alga;
• zöldség.

A fiatal növekedést főtt tojással hizlalják, friss füvet adnak, csíráztatott gabonát kínálnak. Fekete libák takarmányozására baromfinak való univerzális összetett takarmánykeverék alkalmas, emellett vízimadaraknak szánt pelletet is adnak.

A hipovitaminózis megelőzésére vitamin-ásványi anyagok komplexeket adnak a takarmányhoz.

Madarak szaporodása és lehetséges betegségek

A fekete libák párzási időszaka júniusban kezdődik. A kialakult pár elválaszthatatlanná válik. A hím jellegzetes mozdulatokkal vonzza a nőstényt, és agresszívvé válik más hímekkel szemben. A tenyésztés idején a házaspárt külön kifutóba költöztetik. Fonott vagy fa fészket helyezünk el egy félreeső helyre. A nőstény saját pihével szigeteli el, és átlagosan 4-5 tojást rak, ritka esetekben a kuplung akár 8 tojást is tartalmaz. Az utódok kotlása 24-26 napig tart. Az inkubációs tenyésztési módszert is alkalmazzák.

A kislibák életük első óráitól kezdve önállóak, mozgékonyak, és 2 óránként rendszeres etetést igényelnek. A természetben a csibék a szüleikkel maradnak, amíg el nem érik az ivarérettséget, ami 2-3 évesen következik be.

A fekete libát kitartásuk és jó egészségük jellemzi, de a tartási követelmények megsértése, a kiegyensúlyozatlan táplálkozás és a fertőzött madarakkal való érintkezés fertőző, szomatikus, parazita betegségek kialakulásához vezethet.

A libák lehetséges betegségei:

• szalmonellózis;
• kokcidiózis;
• kolibacillózis;
• pasteurellosis;
• aszpergillózis;
• sztomatitis;
• féregfertőzések;
• arachnoentomosis.

A fertőzések megelőzése érdekében a baromfiudvaron időben meg kell tisztítani a területet, feldolgozni az etetőket, itatókat, meg kell tisztítani a mesterséges tározókat. Számos fertőzés ellen biztosítják a libák vakcinázását. Rendszeresen ellenőriznie kell az állatállományt, el kell különítenie a beteg egyedeket.

Ajánlott