Házi bor turmixolás: mi ez, fajták, lépésről lépésre, feltételek

A borkeverés folyamata különböző szőlőfajták leveinek turmixolása. A kombináció eredménye az ízjellemzők javulása a fanyarság lágyítása, a savasság csökkentése, az aroma kölcsönzése és az éles utóíz megszüntetése révén.

Mi az a kevert bor?

A kevert borok különböző kultúrák gyümölcsleveinek keverékéből készülnek. Az ilyen típusú alkoholos italokat a bogyók és gyümölcsök széles ízválasztéka, változó kémiai összetételük, íz- és árnyalatbeli különbségeik miatt ésszerű előállítani.

A házasítás szükségessége abból adódik, hogy a szőlőtermesztés során mindig különbségek vannak az éghajlat, a talaj típusa, az időjárási viszonyok, a gyümölcsök szellőzésének mértéke és egyéb tényezők között. Még az ugyanabból a szőlőültetvényből származó bogyók különböző napokon történő szedése is befolyásolja érettségüket és cukortartalmukat. A nagyüzemi szőlőtermesztésnél a gyakorlatban lehetetlen azonos feltételeket biztosítani a teljes termés számára. Ennek eredményeként a bogyók különböző érzékszervi tulajdonságokat szereznek, ízük és aromájuk eltérő.

Otthoni borkészítéskor az egyéni ízlési preferenciáktól függően önállóan átgondolhatja a házasítás összetételét. Különféle gyümölcslevek és kész- borászati anyagokat készített. Például a körtebornak kevés íze van, és édesebb keverékkel kell keverni. A túl cukros italokat savanyúval és fanyarral hígíthatjuk, hogy az ízük kellemes és ne durva legyen.

Milyen fajták vannak?

Minden házasított bort több fajtába sorolnak be. Minden kategória egyedi jellemzőkkel rendelkezik. Bármilyen keveréket elkészíthet saját maga is, ezért meg kell ismerkednie az összes lehetőség árnyalataival.

Blend

A blend vagy blend kifejezés eredeti jelentésében a bortermelő szőlőfajták bármilyen kombinációját jelenti. A koncepciót brit kereskedők ismertették meg a tömegekkel még a 19. században, és magukra a fajtákra és a belőlük készült italokra alkalmazták. Egy házasítást használnak a bor ízének gazdagabbá és fényesebbé tételéhez, valamint az ital illatának és állagának adásához. A házasítás fő célja több fajta jellemzőinek ötvözése és egymás közötti kiegyensúlyozása.

Nem csak a piros fajtákat szabad keverni pirossal, hanem a fehéret a fehérrel. A gyakorlatban előfordulnak olyan esetek, amikor a vörösborokat fehérrel kombinálják. Gyakori példa a francia Côte Roti keverék a Rhone-völgyből.

Ez a bor a fehér Viognier és a vörös Syrah keverésével készült.

Vintage borkeverékek

Egy házasítás akkor válik szüretivé, ha több, egy éven belül betakarított bogyófajtát kombinál. Például, ha egy alkoholos it alt ugyanabban az évben nyert Merlot és Shiraz fajtákból készítenek. Vannak olyan példányok is, amelyek több mint tíz fajtát tartalmaznak. Kiemelkedő képviselője a Chateauneuf du Pape bor 13 fajtából.

Nem vintage házasítások

Egyes borok, köztük a pezsgők és a portói borok, különböző években szüretelt szőlőből készülnek. Ebben az esetben az ital elkészítésének fő feladata az aromák, a tanninok és a termék végső ízét befolyásoló egyéb tulajdonságok egyensúlyba hozása. A nem vintage keverékek általában speciális NV (nem évjárat) jelölést tartalmaznak.Ráadásul a címkén nincs a betakarítás évére utaló jel. Leggyakrabban nem évjáratú pezsgők és fanyar borok vannak, de ez a technika a csendes fajták létrehozásánál is releváns.

Hogyan keverjünk házi bort

Az otthoni keverék összetételét az Ön ízlése és a rendelkezésre álló alapanyagok figyelembevételével határozzák meg. A házasított bor készítésének számos módja van, amelyekben számos összehasonlító különbség van. Az első mód a következő:

Először állítsa be az összes fajta bogyóinak számát a keverék elkészítéséhez. A bogyókat lemérjük, összekeverjük és összetörjük.
A levet szűréssel választják el a zúzott masszától, és értékelik a savasság és édesség mutatókat.
Ha szükséges, állítsa be az ízt víz, cukor és sav hozzáadásával, majd hagyja erjedni az it alt.

A vizsgált módszer egyszerűnek tekinthető, de vannak jelentős negatív oldalai. A kellemetlenség abban rejlik, hogy a kívánt fajták bogyói nem mindig egy időben érnek. Ráadásul a gyümölcsök mindig más-más levet adnak, így a zúzott szőlőmasszában sok kifacsart lé marad. A probléma megoldásához felmelegítheti a pépet, vagy megvárhatja, amíg erjed, de a gyümölcsök egy része emiatt váladékot képezhet.

A második módszer szerint a szükséges lémennyiséget a különböző fajtájú bogyókból külön-külön nyerik ki. A lé összegyűjtése után meghatározzuk a cukortartalmat és a savasságot, valamint külön korrigáljuk az ízt is. Ezután a folyadékokból elkészítik a mustot, attól függően, hogy milyen bort kell készíteni - édes, erős vagy asztali. A kész sörcefrét egy edényben egyesítjük, és erjesztésre hagyjuk.

A második módszer előnye a különböző időszakokban érő gyümölcsök felhasználásának lehetősége.Az egyik fajtából nyert must hozzáadható egy másik erjesztő mustjához. Ebben az esetben a keverés még az erjesztési folyamat végén is lehetséges. Amikor friss must kerül a már erjedő mustba, a folyamat aktívan újraindul, és a jótékony élesztő elpusztítja a káros gombákat. Ennek köszönhetően az új fermentáció mindig gyorsabb, és nem igényel élesztő vezetékezést.

A harmadik módszer nem mustot és gyümölcsleveket, hanem már teljesen elkészített borokat kever össze. Ennek a változatnak a fő hátránya, hogy egyes borok összekeverésének eredménye az ízek összeférhetetlensége miatt rossz ízű.

Ennek eredményeként a minőségi alkoholos ital előállításához hosszú távú, 3-5 éves érlelés szükséges.

A késztermék tárolási feltételei

Az otthoni kevert bor tárolására ajánlott átlátszatlan üvegpalackokat használni.A tartályokat előmossák és szárítják, majd az it alt beleöntik és dugóval lezárják. Ezután a palackokat ruhába csomagoljuk, és 20 percre 60 fokos forró vízbe merítjük. Miután kihúzta a tartályokat a vízből, állandó tárolóhelyre helyezheti őket. A házasítások utólagos tárolási körülményei nem térnek el a közönséges bor tárolási körülményeitől. A megfelelő helyek közül kiemelhető egy pince, egy speciális hűtőszekrény vagy egy szekrény.

A házi készítésű keverékek eltarthatósága a környezeti feltételektől, a kiválasztott szőlőfajtáktól és a termelési jellemzőktől függ. Ha a professzionális körülmények között készült klasszikus borok korlátlan eltarthatósággal rendelkeznek, akkor a házi készítésű italok 5-7 évig nem veszítenek íz- és aromatulajdonságukból.