Papíralmafa: a fajta, a fajták és a termés leírása és jellemzői

A kert optimális elrendezéséhez fontos a gyümölcsfák megfelelő fajtáinak kiválasztása. Az almafák nem az utolsók a külvárosi területek kötelező összetevőinek listáján. A papíralmafa szokatlan neve, de az egyik legjobb fajta, melynek termése nyáron érik. Az anyag az almafa jellemzőit, előnyeit és hátrányait, valamint egyéb kapcsolódó pontokat tárgyal.

A fajta leírása és jellemzői

A botanikai kézikönyvben található fajtaleírás a következő információkat tartalmazza:

közepes magasságú fa széles, lekerekített koronával;
mély gyökérrendszer, egy méter mélységig terjed;
gyümölcsnagyság - közepes, száz grammig, szinte mindig fehérek, ízük enyhén savanykás, a pépet finom szerkezet és lédússág jellemzi, hosszú ideig megőrzi a jó ízt;
hűvös nyáron, a gyümölcsök augusztusban érnek. Évente terem;
az almafa ellenáll a fagynak és különféle betegségeknek.

Referenciaként! Az almafa a Rosaceae családhoz tartozik, amelynek körülbelül ötven faja van.

Az almafák nemesítésének története Papír

A fajtát a Vologda régió éghajlati viszonyaihoz nemesítette két nemesítő, P.I. Lavrik és L.A. Zhmurko. A kutatók célul tűzték ki a gyümölcsök leggyorsabb érését a jelzett területre jellemző rövid nyár körülményei között.A Borovinka fajta magjait használtuk az alapként.

Melyek a fajták?

Ezek az almafák öntermékenyek, ezért a petefészek kialakításához keresztbeporzás szükséges a közeli, hasonló virágzási időszakú fákkal.

Az almafának van egy alfaja - Papír Ranet, ezért a házikerti palánta kiválasztásakor egyértelműen meg kell érteni a különbségeket, hogy ne tévedjünk.

Ranet

A Paper Ranet eredete ismeretlen. Főleg a Krasznodar Területen termesztik. A papírtól eltérően gyümölcsei egy hónappal később érnek - szeptemberben a fa kevésbé ellenáll a hideg téli körülményeknek, és hajlamos a varasodásra és más betegségekre. Az alma sárga, jellegzetes piros pírral, lédús, édes-savanyú ízű, ízét tavaszig megőrzi.

Mik az előnyei és hátrányai?

A fajtát a következő előnyök jellemzik:

magas termékenység, amely minden évben megmarad;
gombás betegségekkel szembeni rezisztencia;
a hideg tél zord éghajlati viszonyainak ellenálló képessége;
korai érésű gyümölcsök és kiváló ízviláguk;
hosszan eltartható alma (egész télen át);
viszonylag kompakt fa.

Az egyik fő hátrány az ágak törékenysége, ami erős szél esetén problémát jelent.

Ültetési és termesztési feltételek

A leszállóhelyet úgy választották ki, hogy védve legyen a hideg északi széltől. Kilencven centiméter mélységű lyukat ásnak, amelynek átmérője körülbelül egy méter. A fő feltétel az, hogy az ültetési lyuk mérete meghaladja a felnőtt fa méretét.

A gödör alját legfeljebb húsz centiméter mélységben meglazítják, majd termékeny talajréteggel vonják be, és kijuttatják a szükséges ásványi és szerves trágyákat. A kijuttatott műtrágyákat fellazított talajjal keverjük össze, és a közepén halom alakul ki. Utána pár hétig hagyják a földet, csak utána kezdik az ültetést.

A palántát egy napig előzetesen vízben áztatják, hogy helyreállítsák a gyökérrendszerben elvesztett nedvességet. A kialakított halom közepére egy farudat helyeznek el, amely palántatámaszt képez. Az ültetést két ember végzi: az egyik a halom közepére állítja a fát, a másik kiegyenesíti a gyökereket és megszórja őket földdel. A palánta mélysége az alanytól öt centiméterre van. Ha ezt nem tartják be, akkor a saját gyökérrendszere elkezd kialakulni, és a fajta előnyei elvesznek.

Az öntés során a talajt szorosan letapossák.Ültetés után a fát zsineggel rögzítik egy fa támasztékhoz. Az öntözést úgy végezzük, hogy a talaj felszívja a nedvességet - körülbelül százötven liter. Felülről a talajt humusz vagy tőzeg hozzáadásával mulcsozzák. Egy hét elteltével az öntözés megismétlődik.

Az ültetés utáni első néhány évben a szárhoz közeli zónát gyomtalanítani kell, és rendszeres öntözést kell végezni – havonta. A vízfogyasztást az almafa életkora határozza meg – az egyes évenkénti vödrök száma.

Egy kifejlett növénynek szezononként legalább négy erős öntözésre van szüksége:

kora tavasszal, rügyfakadás előtt;
húsz nappal a virágzás vége után;
egy hónappal a betakarítás előtt;
ha őszi levelek hullanak.

Nem ajánlott a betakarítás során öntözni a gyümölcs repedésének elkerülése és az alma eltarthatósága érdekében.

Hozam és termésgyakoriság

Az almafa folyamatosan magas termést hoz. Felnőtt fától - nyolcvan kilogrammtól vagy annál nagyobb. A termés rendszeres, a termés nem csökken évről évre.

Az első terméseket az ültetés után négy évvel kötik meg. A stabil éves betakarítás érdekében a petefészkek számát manuálisan állítják be, és a feleslegeseket eltávolítják. Érési idő - augusztus huszadikától szeptember közepéig.

Hidegállóság és betegségállóság

A papírt hideg téli körülmények között történő termesztésre nemesítették. A fajta képes ellenállni a hosszú téli fagyoknak. Amikor a hideg idő harminc fok alá esik, a koronát becsomagolják, hogy elkerüljék a sérüléseket. Erős havazás esetén a havat letakarítják a koronáról, hogy megakadályozzák az ágak letörését.

Az almafa ellenáll a varasodásnak és a lisztharmatnak, de érzékeny a gyümölcsrothadásra – azon kevés betegségek egyike, amelyek veszélyesek a termésre.

A legjobban növekvő régiók

A növénytermesztéshez a legmegfelelőbb feltételek a moszkvai, a leningrádi és a volgai vidék a fajtanemesítés során tervezett minőségek alapján.

Amint az a bemutatott anyagból is látható, a Papíralmafa egy csodálatos fajta, amelyet magas termékenység, fagy- és betegségállóság, valamint kiváló gyümölcsíz jellemez.

De egy ilyen palánta kiválasztásakor fontos figyelembe venni a helyi éghajlati viszonyokat – mennyire alkalmasak ezek a terményre.