Méhészet Fehéroroszországban: fejlődéstörténet és jelenlegi állapot, problémák

A szovjet időkben a fehéroroszországi méhészet a többi szovjet köztársasághoz képest az egyik legfejlettebb iparág volt. Ezt követően különleges rendezvényekre került sor a méhészet támogatására és a termékek értékesítésének elősegítésére. Még 30 évtizeddel ezelőtt is a nagyszámú méhnek köszönhetően hatalmas területeken beporozták a mezőgazdasági növényeket, aminek következtében a termés többszörösére nőtt.

Előzmények

Egyfajta erdőgazdálkodás alakult ki a fehérorosz Poliszján. Nagy gazdasági jelentősége és kiterjedt elterjedése miatt a méhészet évszázadokon át meghatározta ennek az erdővidéknek a fejlődési vektorát.A méhészeti mesterség neve a „bort” szóból ered – ez egy fán mesterségesen kivájt üreg a méhek számára. E vidék lakói eleinte erdei méheket tenyésztettek saját üregükben.

A kereskedelem a vadon élő méhészetből alakult ki, amikor az emberek véletlenül vadon élő rovarok fészkeit találták meg, elpusztították és mézet vittek.

A 15. és 16. században a méz és más méhészeti termékek voltak a fő exportcikkek ebből a régióból. Akkoriban a modern Fehéroroszország területén több mint egymillió tábla volt, amelyek piacképes termelése évente körülbelül 500 ezer font volt. A Bortnicsesztvót akkoriban az egyik legjövedelmezőbb iparágnak tartották. Külföldön a régió lakói először Litvániába szállították a viaszt, majd onnan szállították az árut Európa-szerte. A fehérorosz Polissya méhészei kifejlesztették saját egyedi módszerüket a cékla készítésére, valamint a mézgyűjtéshez és a rovarok gondozásához szükséges eszközöket.

A 18. század végén bekövetkezett tömeges erdőirtás kezdetével egy olyan gazdasági ág, mint a méhészet, elvesztette korábbi vezető pozícióját, helyét a rönkméhészet vette át. A méztermelés korábbi volumenét azonban nem sikerült elérni. Abban az időben volt egy rajzásrendszer, ami abból állt, hogy ősszel a legerősebb rovarcsaládok elpusztultak.

A gyenge családok telelésre kerültek, ami végül a vadméhek helyi fajtáinak elfajulásához vezetett, mivel a telelő rovarok többsége csak tavaszig élte túl. Ráadásul ez a megközelítés negatív hatással volt a gyorsfőző edények fejlődésére, a méhek nem új, hanem régi lépekben kezdtek fiasítani.

A fedélzeti méhészkedés során nem magában a fában, hanem annak levágott részében mélyedéseket vájtak ki, majd a fához rögzítették, vagy erre speciális állományokat alakítottak ki.

Milyen állapotban van a méhészet Fehéroroszországban?

A fehéroroszországi méhészet a 19. század közepén hanyatlásnak indult, a szovjethatalom beköszöntével sikerült növelni a méz és más méhekből nyert termékek termelési szintjét, de a 90-es évektől a A múlt században ez az iparág siralmas állapotban volt. Korábban a méhek hatalmas terményterületeket poroztak be, ezzel növelve hozamukat. A méhészet volumencsökkentése a termesztett növényeket is érintette, ezt követően döntöttek úgy, hogy beporzást nem igénylő növényeket vetnek be.

Ma nem hivatalos adatok szerint mintegy 300 ezer méhcsalád van a Fehérorosz Köztársaságban, és az általuk előállított termék még a helyi lakosok számára sem elegendő, nem beszélve a más országokba irányuló exportszállításokról.

A fejlesztés korlátai

A köztársaságbeli méhészet fejlődését elrettentő tényezőknek a következő pontokat kell tulajdonítani:

• elégtelen állami finanszírozás;
• ösztönző hiánya ennek az iparágnak a fejlesztéséhez;
• a modern technológiák nem megfelelő megvalósítása, ami sok folyamat automatizálását lehetetlenné teszi;
• a megfelelő kiválasztás hiánya;
• a rovarok magas mortalitása az írástudatlan körülmények miatt;
• támogató jogi keret hiánya;
• különleges oktatási létesítmények hiánya.

Az elfogadott „egészségügyi és állategészségügyi szabályok” kapcsán nehezebbé vált a méhkaptárak elhelyezése, mivel a szabályozó dokumentum kimondja, hogy az utaktól nem lehet 500 méternél közelebb. Ennek eredményeként egész területek estek ki a méhészet fejlesztésének lehetséges területei közül.

Ezen túlmenően akut hiány tapasztalható a lakosság számára megfizethető áron értékesíthető kiváló minőségű magzati királynőkből. Ennek eredményeként a méhészek külföldről importálják a magzati anyagot, a háztartások legfeljebb 5%-a tud régi anyát fehérorosz származású fiatalra cserélni.

Az erdőirtás és a környezetszennyezés negatív hatással volt a köztársasági ipar fejlődésére is.

Az ipar fejlődésének útja

Ma a szakértők megkongatják a vészharangot, és kiutakat javasolnak az iparágból a válságból. A méhészetnek köszönhetően ugyanis jelentősen meg lehet pótolni az állami költségvetést a termék külföldre történő exportálásával. Ezenkívül, ha nem tesz lépéseket, a méhészet, mint gazdálkodási forma, teljesen kihalhat.

Anyaméhek

Az anyaméhek az első lépést jelentik a fehéroroszországi iparág felélesztése felé.Kis gazdaságok, ahol méheket tenyésztenek és telepeket növelnek. Ennek a technikának köszönhetően jelentősen megnő a rovarok száma egy méhcsaládban, ami viszont lehetővé teszi nagy mennyiségű méz gyűjtését.

Tenyésztési munka

A méhészet fejlődésében minden régióban fontos lépés a tenyészanyag minőségét javító tenyésztési munka. Ennek a munkának a legegyszerűbb formája a zónás fajta méheinek termelési és tenyésztési tulajdonságainak javítása tömeges szelekcióval. Ebben az esetben a fajtatiszta és legtermékenyebb telepeket választják ki tenyésztésre.

A régióban a második kidolgozható tenyésztési módszer a két zónás fajta keresztezése. Ebben az esetben az első generációs keresztezések 25-30%-kal felülmúlják a szülőfajtát.

Méhészeti jogszabályok

Ma olyan jogszabályok kidolgozására van szükség, amelyek támogatnák a hazai méhészeket és kedvező feltételeket teremtenének a térségben az ipar fejlődéséhez. Jelenleg a Fehéroroszországban hatályos "Személyes mellékparcellákról szóló törvény" nem tartalmaz különleges rendelkezéseket a méhészetre vonatkozóan.

Milyen méhfajták élnek az országban?

Fehéroroszországban rendszerint kárpáti méheket tenyésztenek. A rovarok és termelési jellemzőik leírása:

• egy sötét európai méhtől származik;
• a rovar testszíne sötétszürke, sárgaság nélkül;
• a test alsó részén enyhe pubertás van;
• közepes méretű;
• magas télállóság, ami annak köszönhető, hogy a fajta kialakulása zord éghajlaton történt;
• a rovarok hideg időben is dolgoznak, és több mézelő növény nektárját is begyűjtik, ezért ebből a fajtából nehéz monomedet szerezni;
• egy család akár 50 kg mézet is gyűjt szezononként;
• a fajta természete békés, ezért egyes méhészek maszk viselése nélkül dolgoznak velük.

A kárpáti fajta fejlődésének köszönhetően a fehérorosz méhészeknek sikerül támogatniuk az ipart, mivel ez termő faj. A szezon során a méh akár 3000 tojást is képes lerakni.

Ajánlott